Van valaki "odakint"? Ha nincs, miért nincs? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja az Emberiséget, s ennek megfelelően sokan sokféle választ próbáltak adni rá. Volt, aki a tudomány módszereivel, mások a szabadabb, művészi intuíció segítségével, s akadtak, akadnak szép számmal olyanok is, akik eléggé káros, áltudományos hozzáállással közelítették meg a Fermi-paradoxonként is ismert problémát. Vagyis azt, hogy miért nem látunk nap mint nap földünkívüli űrhajókat repkedni a Naprendszerben, vagy miért nem tudjuk befogni legalább a Proxima Centauri környékéről nagy rádiótávcsöveinkkel az ottani híradót, miközben ők odaát (ha léteznének) gond nélkül tudnák nézni a CNN négy évvel korábbi adását. A kérdést azonban meg is fordíthatjuk: honnan tudhatjuk biztosan, hogy nem járt semmiféle idegen civilizáció bolygónk kozmikus környezetében az elmúlt százmillió vagy akár csak néhány ezer évben? Hiszen régészek, geológusok és paleontológusok áldozatos és igen sokszor a vakszerencse által vezérelt feltáró munkájának köszönhető csupán, hogy egyáltalán tudhatunk valamit a saját távoli múltunkról itt a Földön. De amekkora hiányosságok tátonganak ismeretanyagunkban, abba éppenséggel nyugodtan belefére akár az is, hogy például a jura korszakban egymásnak adták a kilincset az erre járó kis zöld emberkék. De még ha így is volt, akkor sem igen reménykedhetünk realisztikusan abban, hogy széles e Földön látogatásaik bármiféle nyomára bukkanhatunk. Ha akár egy Tokió vagy New York méretű milliós partmenti metropoliszt is építettek volna, a kéregmozgások mostanra minden bizonnyal eltűntették volna ennek minden nyomát, ahogy a mi hasonló nagyvárosainkat is el fogják ezen az időskálán. Mit tehetünk hát? Hova menjünk régészkedni, ha ET nyomára szeretnénk bukkanni? A legújabb Sokolébresztőben ezzel a kérdéskörrel foglalkoztam.
A sok szempontból legkézenfekvőbb célterület "karnyújtásnyira" fekvő égi kísérőnk, a Hold felszíne lenne. Ahogy a földi háztetők is összeszednek mindenféle sodródó por- és koromszemcséket a bolygó minden tájáról az évtizedek során, a geológiai aktivitást gyakorlatilag évmilliárdok óta nem mutató Holdnak is sok lehetősége lehetett célzottan vagy véletlenül errefelé járó űreszközök maradványainak összegyűjtésére. S ami azt illeti, tele is van ilyesmivel: az elmúlt hat évtizedben az Emberiség rendesen megszórta Luna, Surveyor, Apollo és Csang'o leszállóegységekkel, na meg persze egyéb becsapódott szondákkal és gyorsítófokozatokkal felszínét. És mindezeknek a nyomai a mai technológiánkkal kitűnően észlelhetők is: a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) nevű szondája egyméteres felbontású felvételek millióival gyakorlatilag teljesen feltérképezte a holdfelszínt, s ha tudjuk hova nézzünk, bizony meg is láthatjuk saját nyomainkat. Mint például az 1972-es Apollo-17 expedíció fenti képen látható leszállóhelyét a szétpakolt műszerekkel és a holdautó keréknyomaival együtt. A kérdés, hogy mi mindent rejt még ez a rengeteg LRO-felvétel, melyek túlnyomó részét az adatbőség miatt még sohasem látta emberi szem, annak ellenére, hogy mindegyikük elérhető az Interneten. Az adásban szó esik a holdi "űrrégészkedés" problémaköréről és arról is, hogy a Naprendszerben merre volna még érdmes földönkívüli eredetű űrszonda-roncsokat keresgélnünk. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // fotó: NASA
