Az aktuális Sokolébresztőben megbeszéltük, hogy mi minden várható az űrtevékenységben 2022-ben. Szerencsére eléggé mozgalmasnak ígérkezik ez az év! Már eleve azzal kezdődött az esztendő, hogy a sokat emlegetett James Webb űrtávcső sikeresen kihajtogatta magát ahogy kell (Örs barátunk és kollégái jól lerágták a körmeiket), és a napokban végre odaért a Földtől másfélmillió kilométernyire levő végső állomáshelyére. Mindeközben olyan gigantikus rakéták várakoznak startengedélyre, amekkorák az Apollo-program óta, vagyis jó fél évszázada nem repültek föl erről a bolygóról, valódi szondazápor éri majd a Holdat, új űrhajókat próbálnak ki Amerikától Indiáig, a kínaiak tartósan felköltöznek az űrbe (nem mind!), a NASA odébbpöccint egy kisbolygót (mi baj történhet), illetve szoríthatunk, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) minőségbiztosítási protokollja csodát tesz, és a szovjet-orosz marsprogram történetében először működőképesen eljut majd a vörös bolygóra egy orosz leszállóegység, aminek európai fejlesztésű szállítmánya, a Rosalind Franklin rover akár a felszín alatti életet is meglelheti. És ez még csak a jéghegy csúcsa.
Itt vannak ugyanis az egyéb apró izgalmak, melyek állandó szakértőinket lázban tartják, s amikről szinte csak nálunk lehet olvasni és hallani. Például, hogy az év egyik első starján egy jókora Falcon-9 rakétával pályára állt a cseh VZLUSAT-2 műholdacska, amelyen helyet kaptak az András, Norbi és barátaik által fejlesztett gammadetektorok is. A hétfői adás óta friss, örömteli hír, hogy tegnap, vagyis január 26-án az űreszköz a terveknek megfelelően önálló életre kelt, kiröppent a szállítóegységből, kinyitotta napelemeit és küldi szépen az adatokat lefele, amiket immár a piszkéstetői csillagvizsgálóban felszerelt műholdantennával is sikerült venni. Éljen, éljen!
Az adás végén terveztem előjönni (csak aztán egy nagyon érdekes betelefonálós diskurzus alakult ki helyette Michael Delp űrbiológus vitatott eredményeivel kapcsolatban) azzal a minihírrel is, hogy 2022-ben még én is benyújtok néhány lelkes kollégával egy űrkísérlet-tervet az ESA nyílt pályázatára, hiszen az mégis milyen már, hogy a Sokol-alapcsapatból csak nekem nincs ilyesmim. Az ötlet, hogy egy 260 kilométer magasra fölrepülő és onnan visszapottyanó rakétával, mely az ESA északi, svédországi Esrange indítóhelyéről indulna majd, meg lehetne röptetni egy áramlástani kísérletet, amihez bizony szükséges az így elérhető hat percnyi mikrogravitáció.
A forgatott súlytalan folyadékkal végzett kísérlet akár arra a kérdésre is választ adhat, hogy mi a túrót keres egy óriási hatszög a Szaturnusz északi pólusánál. Persze alkalomadtán az ezzel kapcsolatos fejleményekről is beszámolunk majd. Ahogy mindarról a sok-sok egyébről is, ami idén a világűrben várható. Lesz miről. Az ezeket összefoglaló adást pedig hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // cikk: Vincze Miklós // fotó: NASA, Czech Aerospace Research Center, ESA
