Az Észak-Grönlandról származó kétmillió éves DNS kimutatta, hogy a régió egykor masztodonok, lemmingek és ludak otthona volt, ami példátlan betekintést nyújt abba, hogy az éghajlatváltozás hogyan alakíthatja az ökoszisztémákat – írja tudományos rovatában a The Guardian.

Az ősi DNS-elemzésben elért áttörés egymillió évvel helyezi vissza a DNS-felvételeket egy olyan időszakra, amikor az északi-sarkvidéki régió 11-19 Celsius-fokkal melegebb volt, mint napjainkban. Az elemzésből kiderül, hogy Grönland északi félszigetén, amely ma sarkvidéki sivatag, egykor boreális nyár- és nyírfaerdők voltak, amelyekben hemzsegtek a vadon élő állatok. A kutatás támpontokat nyújt ahhoz, hogy a fajok hogyan alkalmazkodhatnak, vagy hogyan lehet őket genetikailag megtervezni, hogy túléljék a gyors globális felmelegedés fenyegető veszélyét. Eske Willerslev professzor, a Cambridge-i Egyetem és a Koppenhágai Egyetem munkatársa elmondta:

"Végre megnyílt egy új fejezet, amely egymillió évnyi extra történelmet ölel fel, és most először tekinthetünk közvetlenül egy múltbéli ökoszisztéma DNS-ébe ilyen messze az időben".

A töredékek egymillió évvel idősebbek, mint a szibériai mamutcsontból vett DNS-minták eddigi rekordja.

"A DNS gyorsan lebomolhat, de megmutattuk, hogy megfelelő körülmények között most már messzebbre mehetünk vissza az időben, mint azt bárki el merte volna képzelni"

– mondta Willerslev. A jövőben hasonló technikák segítségével új ismereteket fedezhetünk fel az első emberekről és őseikről – tette hozzá.

Willerslev és kollégái tizenhat évig dolgoztak a projekten, amelynek eredményeként negyvenegy agyagban és kvarcban elrejtve talált minta DNS-ét szekvenálták és azonosították. Az ősi DNS-mintákat a Kap København Formáció mélyén, egy közel száz méter vastag üledékrétegben találták, amely húszezer év alatt halmozódott fel. A Grönland legészakibb pontján, a Jeges-tengerbe torkolló fjord torkolatában megbújó üledék végül jégben vagy örökfagyban maradt meg, és kétmillió éven át emberi beavatkozás nélkül hevert.

A DNS kivonása és elemzése fáradságos folyamat volt, amelynek során a genetikai anyag apró darabkáit kellett összerakni, amelyeket először az agyagból és a kvarcból álló üledékből kellett leválasztani. Csak a DNS-szekvenálási technikák új generációjának megjelenése tette lehetővé, hogy a kutatók a mai állatokból, növényekből és mikroorganizmusokból gyűjtött DNS-könyvtárakra való hivatkozással azonosítani és összerakni tudták a rendkívül kicsi és sérült DNS-darabkákat.

Kialakult egy kép a rénszarvasok, nyulak, lemmingek és masztodonok által benépesített erdőkről, olyan elefántszerű jégkorszaki emlősökről, amelyeket korábban csak Észak- és Közép-Amerikában találtak. Ám a minták nem mutattak ki húsevő állatokat – valószínűleg azért, mert kevesebb volt a számuk –, de a kutatók feltételezik, hogy ősmedvék, farkasok vagy szablyafogú tigrisek is lehettek.

"Nem tudjuk, mi volt ott, de valószínűleg valami, ami masztodonokat és rénszarvasokat evett"

– mondta Willerslev. A szerzők szerint bíztató, hogy ezek a fajok ilyen messze északon is képesek voltak boldogulni egy olyan régióban, amely a melegebb hőmérséklet ellenére a tél nagy részében sötétbe borult.

"Az adatok azt sugallják, hogy több faj képes fejlődni és alkalmazkodni a vadul változó hőmérséklethez, mint korábban gondoltuk"

– mondta Dr. Mikkel Pedersen, a Koppenhágai Egyetem Lundbeck Alapítvány GeoGenetikai Központjának munkatársa, az első szerző társszerzője. A globális felmelegedés mai sebessége azonban azt jelenti, hogy sok fajnak nem lesz elég ideje az alkalmazkodásra, ami azt jelenti, hogy az éghajlati vészhelyzet továbbra is hatalmas veszélyt jelent a biológiai sokféleségre. Willerslev és munkatársai szerint az ősi ökoszisztémák tanulmányozása nyomokat szolgáltathat arra vonatkozóan, hogy egyes fajok genetikailag hogyan alkalmazkodtak a melegebb éghajlathoz.

"Lehetséges, hogy a géntechnológia utánozhatja azt a stratégiát, amelyet a növények és fák kétmillió évvel ezelőtt fejlesztettek ki, hogy túléljenek egy emelkedő hőmérséklet jellemezte éghajlaton, és megakadályozhatják egyes fajok, növények és fák kihalását"

– mondta Prof. Kurt Kjærr, a Koppenhágai Egyetem munkatársa és társszerzője.

"Ez az egyik oka annak, hogy ez a tudományos előrelépés olyan jelentős, mert megmutathatja, hogyan lehet megpróbálni ellensúlyozni a globális felmelegedés pusztító hatását".

Az eredményeket a Nature című folyóiratban tették közzé.

emTV.hu // The Guardian // Beth Zaiken / AP