A Csang'o-5 mintegy 1,7 kilogramm kőzetet gyűjtött a Holdon 2020 decemberében. Négy évtizede ez volt az első minta, amely az égitestről lejutott a Földre. A vizsgálatok szerint a minták, melyek bazaltok, vagyis a láva gyors lehűlésével formálódott vulkanikus kőzetek, nagyjából 2 milliárd évesek, tehát mintegy egymilliárd évvel fiatalabbak, mint a korábban talált minták – írja a The Guardian.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) Irány az űr! elnevezéssel háromfordulós, űrkutatási csapatversenyt hirdet a magyarországi és a határon túli középiskolások számára.
Schuminszky Nándor "feneketlen" magán űrhajózási archívuma, mely lakásában, egy mátyásföldi társasház negyedik emeletén terpeszkedik, véleményem szerint egy valódi nemzeti kincs. Az űrkorszak kezdetétől napjainkig újságcikkek, nemzetközi folyóiratok, könyvek, relikviák, világűrt megjárt műszerek és alkatrészek, makettek, poszterek sokasága, meg persze a terabájtokban mérhető digitalizált anyag aligahnem a világon egyedülállóvá teszi ezt a gyűjteményt. Bizonyára léteznek nagyobbak is, ha máshol nem, hát az űrügynökségek meg a nagy múzeumok kezelésében, de olyan, ami egyforma részletességgel fedi le a korabeli amerikai és szovjet programokat is egy helyen, aligha. És éppen egy amerikai és szovjet vonatkozásokkal is bíró űrepizód okozott néhány éve alapos fejtörést a gyűjtőnek. Ugyanis az archívum rendezgetése során kezébe akadt egy fekete-fehér MTI-fotó 1970-ből, az alábbi hivatalos képaláírással: „Murmanszk. Átadták az Egyesült Államok képviselőjének az Apollo program keretében felbocsájtott kísérleti kapszulát, amelyet szovjet halászok fogtak ki a Biscayai-öbölben.” Sok mindenről hallhattunk már az emberes űrprogramok elmúlt hatvan évében, például az óceánban elsüllyedt űrkabinról, és persze történtek kényszerleszállások a Gemini és a Szojuz-programokban is. Nade olyanról, hogy egy amerikai Apollo-űrhajót szovjetek, nopláne "halászok" leltek volna meg, nemigen értesültünk. Mi állhat a rejtélyes és kirívóan aluldokumentált hidegháborús történet hátterében? Ennek eredtünk a nyomába magával Schuminszky Nándorral a legutóbbi Sokolébresztőben.
A földtörténet egyik legmarkánsabb ugrásszerű éghajlatváltozását, az Antarktisz eljegesedésével járó ősi globális lehűlés dinamikáját modellezték újszerűmódon, laboratóriumi kísérletek és számítógépes szimulációk együttes alkalmazásával magyar fizikusok és geológusok. A tudományos csapat tagja Vincze Miklós, a Parallaxis Univerzum felelős szerkesztője is.
Október 17-én, vasárnap délután szeretettel várunk a Tudományos Újságírók Klubja és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által 2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában részesült, 2020-ban és 2021-ben magas színvonalú blogként elismerő oklevéllel jutalmazott Parallaxis Univerzum podcastjének élő kerekasztal-beszélgetésén!
A Las Vegas-i Nevadai Egyetem (UNLV) tudósai a chilei Atacama sivatagban található ALMA obszervatórium segítségével vizsgálták a GW Orions csillagrendszert. Az ebben lévő három csillag körüli három porgyűrűt elemezték, amelyek kulcsfontosságúak a bolygóképződés szempontjából .
Először repül el a Merkúr mellett az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) által közösen indított BepiColombo űrszonda szombatra virradó éjszaka. Az esemény greenwichi középidő (GMT) szerint 23 óra 34 perckor következik be a bolygó felszíne felett 200 kilométerre. Európa első Merkúrt vizsgáló missziója ezzel megérkezik céljához. Ez lesz ugyanakkor a legrövidebb látogatása. A BepiColombo túl gyorsan mozog ahhoz, hogy a bolygó körüli pályára álljon és egyenesen elrepül mellette.
A munkamentes világgal és az automatizálás témájával foglalkozik Ottonie von Roeder német iparművész Robotiskola and Friends című kiállítása, amely csütörtöktől látható a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben, azaz a SZTAKI-ban.
Az ENSZ által fenntartott kormányközi éghajlatváltozás-ügyi bizottság (Intergovernmental Panel on Climate Chnage) helyzetértékelő jelentései olyasvalamik, amiket nem árt komolyan venni. A természettudományos vonatkozások mellett a klímahelyzet gazdasági és társadalmi hatásait is vizsgáló testület 1990 óta többé-kevésbé szabályos öt-hét éves időközönként megjelentet egy-egy vaskos meta-tanulmányt. Ezekben többezer szakcikk eredményeit áttekintve javaslatokat fogalmaznak meg a világ döntéshozó politikusai számára arról, hogy hogyan is kellene tovább éldegélnünk egyre szűkebbé váló bolygónkon úgy, hogy közben ne gyújtsuk magunkra a házat.
Két új dinoszauruszfaj kövületeire bukkantak fosszíliavadászok az angliai Wight-szigeten, a húsevő spinosauridák 125 millió éve éltek a térségben. Az egyik faj a Ceratosuchops inferodios nevet kapta, mivel a kutatók a pokol gémjeként írták le, vadászstílusa ugyanis hasonlíthatott a gázlómadáréra. Homlokán kicsiny szarvak és koponyadudorok voltak. A másikat Riparovenator milnerae-nak nevezték el a közelmúltban elhunyt Angela Milner paleontológus tiszteletére.
Karikó Katalin és Drew Weissman kapja az idei klinikai fejlesztésekért odaítélt Lasker-díjat – jelentette be pénteken New York-i székhelyű Albert és Mary Lasker Alapítvány. A díjat évente azoknak ítélik oda, akik jelentős mértékben hozzájárultak az orvostudomány fejlődéséhez, vagy akik a közegészségügy érdekében jelentő hatású gyógyszer kifejlesztésében játszottak kiemelkedő szerepet.
Amint arról már alaposan beszámoltunk a start után nem sokkal, a Sokolébresztő "állandó szakértői" által megalkotott és üzemeltetett GRBAlpha űrcsillagászati miniműhold márciusban sikeresen pályára állt és nyomban el is kezdte küldeni a Földre az adatokat. Hihetetlen, de igaz, hogy azóta immár eltelt fél év, a 10 cm x 10 cm x 11 cm méretű cubesat viszont szerencsére azóta is csodálatosan működik. Olyannyira, hogy az elmúlt hónapban három gammafelvillanást is észleltek vele, melyek közül a másodikról még azt is lehet tudni, hogy nagyjából tízmilliárd évvel ezelőtt történt, de fénye csak mostanra ért ide. (Összehasonlításul: a Föld mintegy 4,6 milliárd éves, maga az Univerzum pedig 13,8 milliárd éve keletkezett mai tudásunk szerint.) Hátborzongató belegondolni, hogy innen nézve ennyi ideje volt úton az a néhány foton, ami eltalálta a kicsiny űreszköz detektorát. De mik is ezek a gammafelvillanások és hogyan jönnek létre?
A legújabb Sokolébresztőben Michael Delp professzorral beszélgethettem, aki néhány évvel ezelőtt alaposan felforgatta az űrorvostudományt. Nevezetes, mondhatni hírhedt 2016-os cikkében ő és kollégái nem kevesebbet állítottak, mint hogy a Holdhoz repült Apollo-űrhajósok között kiugróan magas a később szív- és érrendszeri megbetegedésekben elhunytak aránya. Ám összesen mindössze huszonnégy asztronauta jutott el égi kísérőnk környezetébe az 1968 és 1972 közötti expedíciókon. Rajtuk kívül az a több mint félezer ember, aki a világűrben járt ezidáig, mind az "alacsony" Föld körüli pályán, bolygónk mágneses terének viszonylagos védelmében tartózkodtak küldetéseik során. Így ez a maroknyi amerikai férfi (közülük ma már csak tízen élnek) alkotja az egyetlen mintát, amelyen a rövid mély-űrbeli kiruccanások hosszútávú egészségügyi következményei tanulmányozhatók. Ilyen kicsiny elemszámból pedig, enyhén szólva, nem túl egyszerű hiteles általános következtetéseket levonni. Az űrhajósok ráadásul, akiket a hatvanas évek hőskorában válogattak ki, orvosi szempontból nyilvánvalóan távolról sem tekinthetők átlagosnak. Mégis miféle kontrollcsoporttal vethetők tehát össze? 
Ismét megrendezik a Kárpát-medencei Középiskolai Csillagászati és Asztrofizikai Versenyt, új nevén az Athletica Galacticát. Az október 5-én induló versenyre azokat a középiskolás diákokat várják, akik a fizika és matematika terén kiemelkedő képességekkel rendelkeznek és érdeklődnek a csillagászat és az űrkutatás iránt.
