A Paralalxis Podcast hagyományainak megfelelően időről időre listázni támad kedvünk. Ezúttal kedvenc tudományos-fantasztikus filmjeinket illetve sorozatainkat szedtük össze és beszéltük ki, némi elkerülhetetlen spoilerezést is megengedve magunknak. Egyszer egy hetedik kerületi kocsmában azt hallottam, hogy a jó sci-fi dolga, hogy "valós megoldásokat keressen nem létező problémákra". A Klaudia és Miklós által teljesen szubjektív kritériumok alapján összeválogatott öt-öt mű mind ilyen: néhol felkavaró, elgondolkodtató, ám mindeközben szórakoztató alkotások, melyekben a fantasztikum mellett a tudomány sem vállalhatatlan.
Klaudia top 5 sci-fije: A Stalker, ami 1979-ben úgy ment át a szovjet cenzúra listáján, hogy azt senki észre sem vette, és annak ellenére is sikert aratott, hogy a CGI hiánya miatt részben eltér a könyvtől. Látványos effektek helyett inkább a Tarr Béla-féle hosszú, vágás nélküli jelenetekkel fogja meg az embert, már-már művészfilmmé válva. A Babylon 5 a világ legjobb sci-fi sorozata. Egy űrállomáson játszódik, nem pedig hajón, nem nélkülözi a karakterek közti feszültséget (mint például a Star Trek) és pokolian jól fel van építve. A Dűne esetén Dennis Villeneuve egyszerűen fogta a regény esszenciáját és felrakta a vászonra. Tökéletes casting, fantasztikus képek, kiváló zene. A For all mankind inkább egy alternatív történelmi sorozat, melynek alapfelütése: mi van, ha az oroszok nyerik a holdra szállásért folytatott versenyt? ("Vótmá!") A valóságban is élt személyekkel operál, de nagyon mély és nagyon emberi drámák zajlanak benne. Ehhez a sorozathoz hangulat kell, hogy végig nézd. És földhöz vág. Sokszor. Egy kicsit hasonló a Beforeigners. A migráció témáját dolgozza át. Az alaphelyzet szerint a saját jelenünkben azonban a múltból (a kőkorszaktól a 19. század végéig) érkeznek emberek a jelenbe. Nagyon aprólékosan kidolgozott sorozat, ami aztán úgy eljátszik a karakterekkel, hogy az eddigi két évad zárórésze után csak ülsz és pislogsz, hogy mi van? Még a rutinosabb sci-fiseket is képes meglepni.
Miklós top 5 sci-fije: magától értetődő, hogy mindörökké 2001. Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke 1968-ban kijelölte, hogy milyennek kell lennie egy űrben játszódó "emberiség-költeménynek", s ezt a szintet azóta is csak kevesen lépték meg, legalábbis állandó fizikusunk szerint. Már az is szimbolikus, hogy az űrverseny csúcsán, az Apollo-holdrepülések előestéjén jelent meg a mozi (és vele együtt a regény), tökéletesen beállítva a korszak alaphangulatát. Vizuálisan lépten-nyomon tudatosan idézi a 2001-et a Christopher Nolan-féle Interstellar (A csillagok között) is, aminek fizikai hátterének hitelességéről maga Kip Thorne, a Cornell Egyetem professzora gondoskodott, aki időközben a Nobel-díjat is elnyerte a gravitációs hullámok felfedezésében játszott szerepéért. Nem áll hadilábon a fizikával, az égimechanikával és az űrkutatás technikai kihívásainak hiteles bemutatásával Ridley Scott "The Martian"-ja (Mentőexpedíció) sem, ráadásul jórészt Magyarországon forgatták. Az Andy Weir könyve alapján készült filmnek éppen csak az alapproblémájával van gond: a marsi légkör annyira ritka, hogy még egy szélvihar sem tudna ott feldönteni egy űrhajót. De sebaj, ennyi igazán belefér, főleg ha Matt Damon ABBA-t bömböltet és krumplit termel a vörös bolygón, a budapesti Bálna mennyezetéről pedig egy életnagyságú Mercury-Redstone rakétarendszer lóg le. Így:
A Spielberg-féle A.I. az android-pinokkióval és Andrew Niccol Gattacája (melynek címe egy DNS-bázisszekvencia) pedig a nem is olyan távoli jövő két iszonyúan fontos morális dilemmájával birkózik: a mesterséges értelemhez illetve a génmódosított übermenschekhez való viszonyunkat feszegetve. A jó sci-finek ugyanis feladata, hogy válaszokat keressen és találjon az ilyen kérdésekre, hogy ne teljesen felkészületlenül találkozzunk velük gyorsuló világunk történelmében.
Szóval volt itt minden a régmúlttól az alternatív közelmúlton át a távoli jövőig. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós és Ivanics-Rieger Klaudia // képek: Moszfilm, 20th Century Fox
