Megvan az a történet, amiben egy ikerpár egyik tagja a Földön marad, a másik meg elindul egy űrutazásra, majd miután 28 160 km/h sebességgel megtett 231 millió kilométernyi utat újra találkoznak? Nem, ez kivételesen nem egy tanmese a speciális relativitáselméletről, hanem egy igaz történet négy-öt évvel ezelőttről. A Tilos Rádióban jelentkező Sokolébresztő műsorunk legfrissebb adásában erről a páratlan űrkísérletről és a hosszú távú űrrepülés égészségügyi hatásairól folyt a szó Scott Kelly magyarul is megjelent zseniális könyve kapcsán.

Az úgynevezett vörös erdő, mely a csernobili katasztrófa nyomán vállt súlyosan sugárfertőzötté. Nevét is innen kapta: az egykori zöld fenyőerdő a radioaktiv sugárzás miatt vörösesbarna árnyalatot vett fel. Ez az atomerőmű körüli harminc kilométeres zóna legszennyezettebb része. Egyes számítások szerint a vörös erdő olyan mértékű radioaktitást nyelt el, hogy a radioaktív füstöt a szél elhordhatja, akár más országokba is. A hatóságok közlése szerint a helyzet nem jó, de nem is tragikus.

A Parallaxis podcast és a Sokolébresztő közös kerekasztal-különkiadásában a Sokol "szinte állandó" szakértőjével, Werner Norbert asztrofizikus cimboránkkal beszélgettünk arról, hogy a mesterséges intelligencia és a humanoid robotok hogyan válnak napról napra egyre nélkülözhetetlenebb elemeivé az űrkutatásnak. 

Tudomásunk szerint Denis Villeneuve 2016-os filmje, az Érkezés (Arrival) az egyetlen olyan hollywoodi sci-fi mozi, amely úgy közelíti meg a földönkívüli civilizációkkal történő első kapcsolatfelvétel örökzöld témáját, hogy a "sci"-t, vagyis a kockafaktort nem ilyen-olyan fizikus, matematikus, vagy programozó karakterek hozzák be a cselekménybe, hanem egy nyelvész. Vadonatúj podcastünkben jól kibeszéltük ezt a furcsa filmet és tudományos vonatkozásait.

Az Arizonai Egyetem hold- és bolygókutató laboratóriumában dolgozó Jessica Barnes és kollégái két marsi meteoritot, a Northwest Africa 7034 jelzésű kőzetet, becenevén a Fekete Szépséget, valamint az ALH 84001-et (Allan Hills) vetették alá vegyi analízisnek, hogy feltárják a planéta múltját, beleértve kialakulásának folyamatát és vízkészletének forrását.

Az óceánok melegedésével a tengeri állatok a sarkvidékek felé vonulnak. Egy több mint száz évet átölelő, nagyjából háromszáz állatot követő globális elemzés szerint az emlősök, planktonok, halak, növények és tengeri madarak eloszlása a klíma melegedésével változik.

Nem egy időben zajlott le a szárazföldön és az óceánban a földtörténet legsúlyosabb tömeges kihalása 252 millió évvel ezelőtt, a perm időszak alkonyán – állapították meg kutatók a Dél-afrikai Köztársaságból és Ausztráliából származó ősmaradványok korának felülvizsgálata nyomán.

Ebben a random műsorfolyamban igyekszünk bemutatni mi van a tudományos és tudománnyal kapcsolatos hírek mögött, és sajnos most az apropó a mindennapjainkat beárnyékoló koronavírus-járvány, amelynek a tudományos életre gyakorolt hatásait vitatja meg a különkiadásban a Parallaxis hármasa.

Hétfőn ismét jelentkezett a Tilos Rádión futó műsorunk a Sokolébresztő, ezúttal – az ismert okok miatt – egy házi készítésű konzervadás formájában, melybe online távkapcsolat révén csatlakozott be Pozsonyból asztrofizikus szakértő barátom Werner Norbert. A különleges alkalomhoz illően kellőképpen őrült témát választottunk: az élet kezdeteit és lehetséges szétterjedését a Naprendszerben. Arra kerestük a választ, hogy évmilliárdokkal ezelőtt megtörténhetett-e, hogy más bolygókon is kialakult az élet, s ha igen, elképzelhető-e, hogy természetes folyamatokkal (azaz nem űrhajókkal) átjuthatott egyik égitestről a másikra. Megtermékenyíthette-e az ős-Föld a Marsot vagy a Holdat élettel? Vagy akár az is lehet, hogy éppen a földi élet a "jövevény" és végső soron marsi eredetűek vagyunk?

A klímaváltozás óriási hatással van világunk időjárására is: bolygónk folyamatos melegedése olyan elképesztően sajátos jelenségekkel társul, mint a tűzördög, a szárazvihar vagy a mutáns ciklonok. Talán ezek a nevek most még idegennek hatnak, de idővel kénytelen-kelletlen meg kell ismerkednünk velük. A Viasat Nature csatorna Mutáns időjárás dokumentumsorozata mától péntekenként este hét órakor mutatja be azon meghökkentő és veszélyes időjárásbeli eseményeket, amelyekre korábban még nem volt példa.

Sok évtizeddel ezelőtt a fiatal Carl Sagan különös, egy kamasz fiútól merőben szokatlan dolgokról álmodozott a szobájában: a szerinte hamarosan elérkező űrkorszakról és kalandos csillagközi utazásokról. Majd felnőve a híres csillagász legendás tévéműsort készített a témáról Kozmosz: Személyes utazás címmel. Most, negyven évvel az eredeti sorozat bemutatója után, a tudományos kaland tovább folytatódik a Kozmosz: Lehetséges világok című harmadik szériában, és a Parallaxis különleges webcast kiadásában! Válts jegyet a Képzelet Űrhajójára, játssz velünk, és legyél részese a sorozatról szóló exkluzív beszélgetésnek!

A négy Emmy-díjjal kitüntetett Kozmosz-széria új évada, a Kozmosz: Lehetséges világok március 22-től több ezer év kozmikus evolúcióját tárja a nézők elé, egy lenyűgöző tér- és időbeli utazás keretében, amit Neil deGrasse Tyson asztrofizikus vezet. A sorozat Carl Sagan ikonikus, nyolcvanas évekbeli Kozmosz-szériájának huszonegyedik századi továbbgondolása, a négy Emmy-díjjal kitüntetett Kozmosz: Történetek a világegyetemről című sorozat új évada.

Bizony, négy évtizede már, hogy Carl Sagan az akkori ügyeletes amerikai sztárcsillagász, valamint kreatív partnere (és felesége) Ann Druyan elkezdtek dolgozni az eredeti Kozmosz - Személyes utazás (Cosmos - A Personal Voyage) című tévésorozatukon, s ezzel új magasságokba emelték a televíziós tudományos ismeretterjesztés műfaját. Azelőtt az ilyen műsorokban többnyire kopaszodó, szemüveges öltönyös bácsikat (esetleg Kudlik Julit) lehetett látni, néha valamilyen táblánál, amint osztották az észt az életről a világegyetemről meg mindenről. A nézőközönség vizuális étvágyát meg jobb esetben érdekes vágóképekkel igyekeztek csillapítani a rendezők.