A Képzelet űrhajója és a régi-új Kozmosz-sorozat

A 40 éves formátum friss rebootja maga a megtestesült "wow-faktor"

2020. március 15. - Vincze Miklós

Bizony, négy évtizede már, hogy Carl Sagan az akkori ügyeletes amerikai sztárcsillagász, valamint kreatív partnere (és felesége) Ann Druyan elkezdtek dolgozni az eredeti Kozmosz - Személyes utazás (Cosmos - A Personal Voyage) című tévésorozatukon, s ezzel új magasságokba emelték a televíziós tudományos ismeretterjesztés műfaját. Azelőtt az ilyen műsorokban többnyire kopaszodó, szemüveges öltönyös bácsikat (esetleg Kudlik Julit) lehetett látni, néha valamilyen táblánál, amint osztották az észt az életről a világegyetemről meg mindenről. A nézőközönség vizuális étvágyát meg jobb esetben érdekes vágóképekkel igyekeztek csillapítani a rendezők.

De Saganék csapata (és itt muszáj külön megemlíteni Jon Lomberg vizuális művész nevét) valami teljesen újszerűt álmodott a képernyőre. Egy olyan narratív keretet, amiben a magyarázó főkoponya, vagyis maga Sagan a kirakatüvegnyi ablakokkal rendelkező, csipetnyit Star Trek-utánérzésű "Képzelet űrhajója" parancsnoki hídján állva utazik térben-időben ide-oda az Univerzumban és a tudománytörténetben. Ezt kiegészítették a nagyon profin megvalósított élőszereplős kosztümös történelmi jelenetekkel és hasonló ínyencségekkel, melyekkel a közönség olyan rétegeit is a doboz elé lehetett szegezni, akik amúgy egyáltalán nem is érdeklődtek volna a tudományok iránt. És akkor jöttek még hozzá a korszakalkotó-világnézetformáló animációk, mint mondjuk az evolúció negyven másodpercben, ami még ma is üt (á la Jon Lomberg):

Szóval Sagan és Druyan a tizenhárom csodás epizódban maximálisan kihasználták a nyolcvanas évek csúcstechnológiáját és jó magasra tették a lécet: ebben a kategóriában azóta is a Kozmosz az etalon. Sagan 1996-os halála után nem is merészelt senki rebooton gondolkozni majd' két évtizedig, amikor Neil deGrasse Tyson, vagyis a jelenlegi ügyeletes sztárcsillagász és csapata, no meg a National Geographic végül belevágta a fejszéjét a nagy fába. Persze ezt nem tehették volna meg a szerencsére kitűnő egészségnek örvendő Ann Druyan kreatív géniusza és producerkedése nélkül, amely az élő kapcsot és a folytonosság megnyugtató érzését adja az "őseredeti" és az új sorozatok között. Az ugyancsak tizenhárom részes reboot Kozmosz - Történetek a világegyetemről (Cosmos: A Spacetime Odyssey) címmel látott napvilágot 2014-ben, s fogadtatása minden várakozást felülmúlt. 135 millió nézőjével a történelem legnézettebb tudományos sorozata lett (az óceán "megfelelő" oldalán készült, így lazán kenterve verte még a brit David Attenbourgh meg Stephen Hawking TV-s munkásságát is). A szakma is imádta: tizenkét kategóriában jelölték Emmy-díjra és négyet el is vitt.

Újabb hat év telt el és most végre itt a folytatás, a hagyományokhoz híven tizenhárom epizódból álló új éved, a Kozmosz - Lehetséges világok (Cosmos: Possible Worlds). A "nyerő csapaton ne változtass" stratégiát követve kozmikus idegenvezetőnk ismét Tyson lesz, a Képzelet űrhajója pedig coolabb mint valaha, és úgy általában: az egész sorozatot átszövő vizuális effektusok szinte a hollywoodi szuperprodukciókéval összemérhető igényességgel és példaértékű tudományos alapossággal készültek.

A sorozat sajtóbemutatóján Tyson nem szépítette a helyzetet:

"Az emberi faj bizony pusztulást hoz magával"

– ahogy ezt sz új évad tükrözi is, az általunk előidézett tömeges kihalási hullámra és őrült háborúinkra reflektálva.

"Így hát valóban az most az elsődleges feladatunk, hogy a saját házunk táján rendbe rakjuk a dolgainkat, mielőtt vitorlát bontunk más kozmikus világok felé. Az új Kozmosz-sorozatot mégis reményteljes kicsengésűnek alkottuk meg, tehát nem egy romos, negatív utópiát tár elénk, amilyet már rengetegszer láthattunk máshol, hanem a távoli őseink, felfedezőink, kutatóink bátorságából merítve azt igyekszünk sugallni, megmutatni, hogy igenis meg tudjuk csinálni! Képesek vagyunk rá, a krízisek megoldására, a nagyságra."

A show másik producere, Jason Clarke elmondta, hogy ezernél is többen dolgoztak a produkción szerte a világon, a rengeteg forgatási helyszínen és az utómunkák során. No és persze a vizuális hatásokon. Tyson nevetve emlékezett vissza a túlnyomórészt zöld fal előtt felvett űrbéli jelenetek forgatásának abszurd helyzeteire: "Vicces volt, amikor a Képzelet Hajója-díszletben állva folyamatosan ilyen instrukciókat kaptam, hogy például, Neil, arra fordulj, egy csillag mindjárt fel fog robbanni". Az eredmény viszont bámulatos.

Nem elspoilerezve a sorozat témáit, annyit azért összegzésképpen elmondhatunk, hogy az évad méltó folytatása lett a korábbiaknak, s a sagani hagyományokkal összhangban a tudományt és a történelmet egységes, oszthatatlan egészként tárja elénk. Így aztán – nagyon helyesen – egyáltalán nem szorítkozik a "hagyományos" csillagászati tárgykörökre. A növénytermesztés genetikai alapjaitól az első városok kialakulásának történetén át az agykutatásig rengeteg inspiráló, időszerű és elgondolkodható témát követhetünk végig személyes közelségből. Vagyis borítékolható: az új Kozmosz részeiből minden néző – legyen akár pék, akár szakcsillagász – biztosan rengeteget tanul majd.