Megrendíthetetlen alapállásom, hogy mi emberek természetünktől fogva jóakaratúak és jóhiszeműek vagyunk. Sajnos azonban befolyásolhatóak is, vagyis lusták és bátortalanok ahhoz, hogy önálló véleményt alakítsunk ki fontos kérdésekről. Ehelyett készen, kényelmesen átveszünk politikai vagy üzleti érdekek szerint összeválogatott véleménycsomagokat, melyekben nagyon gyakran olyan elemek vannak akciósan egybepakolva, melyeknek az égadta világon nincsen semmi közük egymáshoz vagy bármilyen koherens világképhez.

A mai Sokolébresztőben Pál András kváziállandó csillagász szakértő barátunkkal beszéltük ki Elon Musk gigantikus műholdas internetszóró projektjét a StarLinket, illetve, hogy mennyire örülnek majd a csillagászok az alacsony Föld körüli pályán nyüzsgő laza 12000 db mozgó pöttynek. No és persze azt is megbeszéltük, hogy mi újság a Csillagászati Intézet háta táján, pl. a Kuiper-objektumokkal vagy épp a gammafelvillanás-kutató kisműholdakkal kapcsolatban.

A Sokolébresztő legújabb adásában a Bay Zoltán-féle magyar holdradar-kísérletről beszéltem, vagyis arról, hogy egy maroknyi lelkes fizikus, mérnök és technikus a minden szempontból romokban heverő 1946-os Magyarországról hogyan nyitotta meg gyakorlatilag világelsőként az űrbeli fizikai kísérletek korszakát.

Néha a legnagyobb elméink, legelismertebb tudósaink és gondolkodóink is tesznek olyan előrejelzéseket, amik később hibásnak bizonyulnak: listánkban olyan jóslatokat és megnyilatkozásokat gyűjtöttünk össze, amiket később maga a tudomány cáfolt meg.

Ötvennyolc éve (és három hete) indult történelmi útjára az Emberiség első űrhajósa, Jurij Alekszejevics Gagarin. A szovjet közönségtájékoztatás sajátosságai miatt nem meglepő, hogy már a repülés napjaiban szárnyra kaptak a hírek: nem is Gagarin útja volt az első, egy másik szovjet űrhajós napokkal/hetekkel korábban már megjárta az űrt, de nagyon rossz állapotban (egyes verziók szerint holtan) tért vissza. Az összeesküvés-elméletek és legendák makacsan tartják magukat mindmáig, dacára, hogy a moszkvai titkos irattárak nagy része (de nem mind!) már megnyílt és kutatható. Hallgasd vissza nálunk a műsort!

Hol vannak az idegen civilizációk, és vajon hogyan tudnánk velük kommunikálni? A Kapcsolatfelvétel Napján tartott Űrszekerek közösségtalálkozón a Parallaxis csapata a távoli világokra utaló nyomokról, az eddigi észleléseinkről, és persze az elkeserítő valószínűségekről értekezett. A beszélgetéshez Miklós és Csaba mellett Szórádi Erika és Holl Nándor is csatlakozott. Aktuális podcastünkben ezt a diskurzust hallgathatjátok meg.

A keddi Sokolébresztőben Werner Norbert asztrofizikus barátommal ismét megittunk egy kávét, s közben elcseverésztünk a múlt hét nagy csillagászati-űrkutatási híreiről. Terítékre került az ével óta várva-várt bejelentés az Event Horizon Telescope első kompozit-képéről, melyen az Emberiség először pillanthatott meg közvetlenül egy fekete lyukat. Megemlékeztünk továbbá a csúnyán becsapódott, de bizonyos értelemben mégis nagyon sikeres beresheet izraeli holdszondáról, végül pedig áradoztunk egy sort az Elon Musk által vezetett SpaceX múlt heti óriásrakéta-startjáról. Hallgasd vissza nálunk!

Elkészült az első valódi fotó egy fekete lyukról, amelyet egy távoli galaxisban lokalizáltak a csillagászok. A részleteket az Astrophysical Journal Lettersben publikálták. A tudósok által "szörnynek" titulált képződmény hozzávetőleg negyvenmilliárd kilométer átmérőjű, teljes kiterjedésében pedig a Föld méretének hárommilliószorosa. Távolsága tőlünk még ennél is felfoghatatlanabb: ötszáztrillió kilométer. A képét egy a világ nyolc teleszkópjából összeállított hálózattal sikerült befogni.

Werner Norbert asztrofizikus barátommal, az MTA-ELTE Forró Univerzum Lendület Kutatócsoport vezetőjével a reggeli kávénk mellett megbeszéltük, hogy hogyan is tervez a NASA (vagy inkább csak a Trump-adminisztráció?) öt éven belül újra embereket küldeni a Holdra. Mennyire reális a terv és hol vannak a buktatók? Hallgasd vissza nálunk a műsort!

Tesztrepüléseket hajtottak végre a 2020-ra tervezett Mars-utazás helikopterével az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei a NASA pasadeniai intézetében. Az 1,8 kilogramm súlyú jármű a tervek szerint 2021-ben érkezik a vörös bolygó felszínére egy marsjáróhoz erősítve. Néhány hónappal később fogják munkába állítani és elvégezni vele az első, mintegy kilencven másodpercig tartó tesztrepüléseket – olvasható a NASA honlapján.

Ezúttal egy olyan mozis toplistával jelentkezünk, amelyet nem filmművészeti nézőpontból, hanem a csapat szubjektív szempontjait figyelembe véve állítottunk össze. Ötös listánkon olyan az űrkutatással, az űrhajózással kapcsolatos produkciók találhatók, amik valós történelmi eseményeken alapulnak, és természetesen a hozzájuk kapcsolódó témákat is megvitatjuk. Lépjetek be velünk a Parallaxisba!

A rejtélyes kilencedik planétát keresve az eget kémleljük, miközben elszáguldunk egy hóemberbolygó mellett, és eloszlatunk néhány tévhitet az úszó jégtáblák olvadásáról. Állandó fizikus barátunkkal, Vincze Miklóssal a Plútó pályáján túl a Naprendszeren át a sarkvidékig utazunk, és egy szubjektív toplistában vesszük sorra az idei év öt legérdekesebb tudományos aktualitását, és a hozzájuk kapcsolódó témákat is megvitatjuk. Lépjetek be velünk a Parallaxisba, és érezzétek magatokat tudományosan fantasztikusan!

A brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) Halley kutatóállomásának közelében keletkezett törésvonal labilis, valószínű, hogy a terület hamarosan a tengerbe szakad, ezért még a tél beállta előtt ismét bezárták a bázist. A személyzet elhagyta az állomást, a napfény nélküli sarkköri tél idején általában végzett kísérleteik mintegy nyolcvan százaléka automatizáltan folytatódik.