A legfrissebb Sokolébresztő témája az alig két hete elhunyt legendás űrhajós élete, aki a világ leggyorsabb embere lett, s a Holdra szállás főpróbálója, az első és utolsó szovjet-amerikai űrrandevú egyik parancsnoka, a feledhetetlen Thomas P. Stafford. Stafford egy álmos oklahomai kisvárosban látta meg a napvilágot 1930 szeptemberében, s kilencvenhárom évesen hunyt el 2024. március 18-án. Hosszú és tartalmas életet élt, de már a hatvanas években is elmondhatta magáról, hogy többet látott a világból, mint amennyit a földlakók hatalmas többsége valaha is fog.  

Mai filmünk egy gondolatébresztő alkotás, mely egy férfi életének sokezer éves utazását meséli el. Állítása szerint soha nem öregszik, ami nem csoda, ha tudjuk, hogy ki az apja. Az intelligens párbeszédek és az emberi természet mélyreható vizsgálata teszi különlegessé ezt a sci-fi drámát, amelyet nem is beszélhetnénk ki jobbkor, mint húsvéti adásunkban. Egyfajta feltámadásnak lehetünk tehát szemtanúi ezúttal, hiszen a Parallaxis Podcast legújabb adásában Az őslakó (2007) című filmet beszéljük ki.

Beindul a becsületkasszás telefonálás, Laci és Alma összezördülnek, Lenke folyton bezár, Julcsi szállóigét kiállt, Vadászéknál balhé van. Takiék Ózdra mennek rokonnézőbe, Alma marad. Jutka raportra megy Terike és a Szózat miatt, Julcsi és Juli vásárolnak. Deziré bepróbálkozna egy kis Almaharapásba, de ahhoz először jó helyre kéne parkolni. Feriék osztanak-szoroznak, a becsületkasszás telefont valakik lenyúlják tokkal-vonóval. Vadászéknál kirobban a balhé, az első emeletiek rendet tesznek és eljött az évzáró is. A negyedik résszel folytatódik műsorunk a Gazdagréti lakótelepről, melyben "Korda Gyuri bácsi" is tiszteletét teszi.

Témánk ezúttal a hatvanas évek szovjet és amerikai holdszondái, amelyek először hajtottak végre sima leszállásokat egy másik égitesten. Hogyan sikerülhetett mindez a korabeli technológiával, ha láthatóan manapság sem kis problémát okoz a világ űrmérnökeinek az automatikus landolás a Holdon?

A Démonok között trilógia egyszerre kínál rémisztő és humorral átszőtt utazást a paranormális világ mélységeibe. A Warren házaspár nemcsak az átlagos házasság nehézségeivel küzd, hanem a túlvilági entitásokkal is, mindeközben pedig megőrzik sajátos humorukat. Az első részben a szellemes pár elmerül a egy átokban, másodikban az angliai kísértethistóriák új dimenzióba kerülnek, a harmadikban pedig nem csak a szellemekkel, hanem a jogrendszerrel is szembe kell nézniük.

A Dűne világa olyan, mint egy gigantikus homokozó, ahol a fűszer a legmenőbb cucc. Az emberek pedig úgy játszanak ebben, hogy csak egy óriási politikai gyerekzsivaj hallatszódik, és mindenki azért küzd, hogy kié legyen a legtöbb homokvár. Közben pedig próbálják elkerülni, hogy homok menjen a cipőjükbe. A Dűne hónap záródarabjaként megnéztük a most megjelent második részt is.

Aktuális adásunkban egy jövőbeli társadalomkritikus sci-fi kerül terítékre, amelyben a Föld pusztulásának árnyékában két teljesen elkülönült réteg alakult ki: a gazdagok egy hatalmas modern űrállomáson élnek, míg a szegények a Földön tengődnek, küszködve a betegségekkel és a nyomorral. A történet középpontjában Max áll, aki helyzetéből adódóan nem csak magáért, hanem mindenkiért szembeszállni kényszerül a rendszerrel. Az Elysium – Zárt világ (2013) izgalmas akciókkal, lenyűgöző látvánnyal és mély társadalmi üzenettel szolgál, amely arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk a jelen társadalmunk problémáiról és az emberiség jövőjéről.

Ha összemosunk egy pszichedelikus álomot és egy tudományos-fantasztikus könyvet, és mindezt egy bizarr, de zseniális rendező kezeibe adjuk, az eredmény a nyolcvanas évek legmegosztóbb, de egyik legemlékezetesebb filmje lesz. Egy olyan utazás, ami olyan rejtélyes, hogy még fűszerrel sem tudnánk megfejteni... A David Lynch által rendezett, 1984-ben bemutatott Dűne-feldolgozás a White Sam aktuális adásának témája.

Az ember ősidőktől fogva késztetést érez az alkotásra. Ma úgy tartjuk, őseinket spirituális célok vezérelték önkifejezésük során. Az elmúlt évezredeken át egészen napjainkig a forma és tartalom ugyan folyamatos változáson esett át, de a motiváció vajon változott? Miért és milyen formában alkotunk ma? Mi lehet az alkotás funkciója? Hiszen ma már nem csak az ember alkot, hanem a gép is. Mi lehet a távoli jövő, ha a mesterséges intelligencia térnyerése egyre több művészeti formát érint?

Vendégünk Orha Zoltán, témánk pedig igencsak időszerű: maga az Idő. Hogyan alakult ki a tudomány időfogalma, s milyen praktikus problémákkal szembesültek ennek során a tudósok a szökőévek bevezetésétől a relativitáselmélet paradoxonjaiig? S végül: mi ad irányt az időnek? Ilyen kérdésekre keressük a választ.

Egy film a technológiai óriások hatalmáról és az online identitásunk veszélyeiről. Egy film, amely olyan világot mutat be, ahol a lájk és a követés fontosabb, mint az emberi kapcsolatok minősége. A film, ami borzasztóan rossz, de mi megnéztük, hogy nektek már ne kelljen. Egy film arról, hogy a szociális hálózatoknak követői vannak, de az igazi barátoknak csak egy lájkjuk. A Médiazabálók legújabb részében A kör (2017) című filmet beszéltük ki.

Frank Herbert Dűne című regénye egy páratlan utazás a politika, vallás és a túlélés rejtélyes sivatagján át. Ahol a homok és a titok összefonódnak, egy lenyűgöző háborúszíntéren. Intrika, fordulatok és mély gondolatok találkozása ebben a kalandban, ami egyben az emberi lélek legmélyebb bugyraiba is elkalauzol minket.

Mai tudományos szempontból vizsgált filmünkben tehát a távoli jövőben, a bolygóközi királyságok korában. A királyságok az Arrakis bolygó feletti uralomért harcolnak, de a naprendszereken átívelő cselszövések, háborúk és politikai manőverek közepette van egy ember, aki talán békét hozhat az univerzumnak. De ehhez harcolnia kell. Ellenséges bolygók, fantasztikus tájak, különös lények ésaz Atreidesek és a Harkonnenek viszályáé. És egy szerelemé, amelyet egész hadseregek sem tehetnek semmissé. Ezúttal egy hosszú időn keresztül mellőzött világról fogunk beszélgetni, amelyet egy modern feldolgozásnak hála kezdenek jobban megismerni és megszeretni az emberek. Ez a Dűne világa, amely megértéséhez nem elég belemártanunk a lábunk a homokba.