Mielőtt elvonulunk majdnem pontosan 42 napra szünetelni, levezetésként beszélgettünk egy jót egyszerre tudományos és áltudományos, reményteli és félelmetes életünkről, jelenünkről és jövőnkről a Naptól számított harmadik bolygón és környékén. Reflektálgattunk az elmúlt évad során előkerült komolyabb vagy meglepőbb témáinkra Csernobiltól a járványterjedésen át az önvezető autókig. Konklúziónk pedig az lett (senki ne várjon meglepetést!), hogy posztmodern társadalmunk legfontosabb "természeti kincse" nem az arany, a szén, vagy a kőolaj, hanem az információ. Mindeközben kiszolgáltatottabbak vagyunk a félrevezetés mindenféle elképzelhető formájának, mint valaha. Nagy bölcsen arra jutottunk, hogy ennek az egész posztmodern őrületnek (mennyországnak) a magvai talán azzal lettek elhintve, hogy az ötvenes-hatvanas években az egymást ballisztikus rakétákkal lebombázni, majd űrhajózni kívánó katonai szuperhatalmak hirtelen rájöttek, hogy teremnyi elektroncsöves számítógépek helyett egy cipősdoboznyi helyre bezsúfolható fedélzeti komputerekre lesz szükségük gyalázatos (vagy nemes) stratégiai (vagy alapkutatási) céljaik eléréséhez.

S ahol igény és anyagi fedezet van, ott megszületik a technika, ahogy a mikroprocesszorok esetében is történt, s a kütyük megjelenése aztán újabb és újabb igényeket szül. Az ötvenes évek mérnökei gyors valósidejű pályaszámító, differenciálegyenlet-megoldó masinákra vágytak, sose gondolták volna, hogy egyszer majd kiscicás videókra és influenszerekre lesz a világnak szüksége, mert akkoriban nem is volt. De lett. Átrendeződő társadalom, kvantumforradalom, magfúzió, deep fake és világjárvány: hallgassátok meg különleges évadzáró adásunkat tudományosan tudománytalan korunkról.

emTV.hu // fotó: IBM