Hatvan évvel ezelőtt ilyenkor, vagyis 1961 augusztusában az Emberiség már elmondhatta magáról, hogy négy küldöttje is megjárta is a világűrt (nem beszélve a korábban előörsként odaküldött állatokról, a muslincáktól a csimpánzokig). Gagarin, Shepard, Grisson és Tyitov űrhajósok természetesen egytől egyig új tapasztalatokkal tértek vissza: az űrkorszak hajnalán még minden repülés valamilyen szempontból első volt. De történt akkoriban olyasmi is, amire azóta sem akadt többször példa, nevezetesen egy "űrhajótörés" a tengeren. A rejtélyes incidens Virgin Ivan "Gus" Grissommal esett meg 1961. július 21-én, amikor a Liberty Bell 7 névre keresztelt Mercury-űrhajó ajtaja máig tisztázatlan okból "kirobbant" a vízbe épp akkor, amikor az űreszköz begyűjtésére odaérkező helikopter megközelítette azt, hogy kiemelje a hullámokból a sikeres repülés után. A kabinba elkezdett betódulni a víz, az úszásban még űrruha nélkül is csak mérsékelten jeleskedő Grissom pedig épp hogy csak ki tudott kászálódni. Az asztronauta megmenekült, a Liberty Bell 7 azonban az óceáné lett, s ott is maradt az aljzaton egészen 1999-ig, amikor egy lelkes, távirányítású tengeralattjárókkal dolgozó magánexpedíció megtalálta és a felszínre hozta. A legfrissebb Sokolébresztőben ezt a történetet idéztem fel, megpróbálván választ keresni a nagy kérdésre is: mi volt az oka?
Gus Grissom mindössze tizenöt perces szuborbitális repülése első ránézésre aligha tűnhetett többnek, mint a két és fél hónappal korábbi Alan Shepard-féle űrugrás megismétlésének. Valójában azonban a Liberty Bell 7-et seregnyi olyan technikai újítással is felszerelték, amelyek az előző repülésre még nem készülhettek el. Ezek egyike éppen a vész esetén a kabin gyorsabb elhagyását biztosító, piropatronos kabinajtó volt. Természetesen egy robbanótöltet a szó eléggé szoros értelmében egy időzített bomba egy űrrepülésen. S úgy tűnik, erre is érvényes a csehovi puska elve: ha egy ilyen felbukkan a történetben az előbb-utóbb el is fog sülni. Azt a Mercury-program mérnökei is pontosan tudták, hogy az űrben, vagy a légköri visszatéréskor nem volna kifejezetten kívánatos egy véletlen detonáció, melynek során a fedélzeti nyílászáró nem csak kinyílik, hanem konkrétan lerepül, jó negyed négyzetméteres lyukat hagyva maga után a falon. Így aztán a patronokat egy komoly élesítő mechanizmussal szerelték föl: kibiztosítatlan állapotban elvileg nem sülhettek el. Az aktiváláshoz pedig egy olyan nagy és célzott erőkifejtést igénylő rugós kapcsolót kellett átkattintani, amit még véletlenül sem lehet csak úgy, mondjuk egy arra tévedő könyökkel benyomni. Ez olyannyira így volt, hogy a későbbi Mercury-űrhajósok, akik már a visszatérést követően a repülőgépanyahajó fedélzetére emelt kabinban működésbe hozták a robbanózárat, napokig látható sérüléseket szereztek a hüvelykujjukon.
Grissom kezén azonban egy karcolás sem látszott a repülés után, vagyis azok az eshetőségek, hogy egy félreértés vagy pillanatnyi elmezavar miatt készakarva megnyomta volna a kapcsolót lényegében kizárhatók. Mi történt hát? 1999-ben, csaknem negyven évvel a furcsa baleset után a Discovery Channel és az Oceaneering International csapata a NASA szakmai segítségével egy expedíció keretében 4900 m-es mélyésgben megtalálta és onnan a felszínre hozta az elsüllyedt kabint. Bár a szerkezet döbbenetesen jó állapotban vészelte át a tengerfenéken töltött évtizedeket, az alkatrészek vizsgálata sajnos nem vitt közelebb a rejtély megoldásához.
Ám néhány héttel ezelőtt az Astronomy magazin hasábjain megjelent új elemzés szerzői, Leopold és Saunders a vízi mentés digitálisan feljavított videófelvételei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a detonációt egy elektromos kisülés okozhatta, amely akkor keletkezett, amikor a keresőhelikopter pilótája egy fémszerszámmal hozzáért a statikus elektromossággal feltöltött kabin hosszú jeladóantennájához, hogy a kiemelés előtt levágja azt. A felvételek tanúsága szerint ugyanis pontosan ebben a pillanatban robbant ki a Liberty Bell 7 ajtaja.
Akárhogy is történt, annyi bizonyos, hogy a Mercury-program után a NASA már nem favorizálta a kirobbantható kabinajtók alkalmazását, így az Apollo-űrhajókba sem építettek be ilyet. A sors furcsa fintora, hogy ha mégis a módszer további alkalmazása mellett döntenek, azzal talán megmenthették volna Gus Grissom életét. Grissom, Ed White és Roger Chaffee űrhajósok 1967-ben egy földi teszt során kiütött tűzben ugyanis épp azért fulladtak meg, mert nem tudták időben elhagyni a bonyolult, lassan nyitható kabinajtó-rendszerrel rendelkező Apollo-kabint. Ha ezt az űrhajótípust is robbanózáras biztonsági ajtóval látták volna el, minden valószínűség szerint megmenekülhettek volna.
Gus Grissomról, életéről és első sorban a Liberty Bell 7 hatvan évvel ezelőtti útjáról további érdekességeket hallhattok a friss Sokolébresztőben. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Tilos Rádió // fotó: Vincze Miklós, NASA
