Mint tudjuk, Gorcsev Iván, Rejtő legendás karaktere, A tizennégy karátos autó főszereplője huszonegy éves korában elnyerte a fizikai Nobel-díjat a makaó nevű kártyajátékon. De milyen teljesítménnyel érdemelte ki ugyanezt 2021-ben Manabe, Hasselmann és Parisi? Miért nem kapta meg (még) Karikó Katalin az elismerést sem az orvostudomány, sem a kémia kategóriában, holott az mRNS-vakcinákat megalapozó technika nagyszerűséghez és fontosságához nemigen férhet kétség? És különben is: hol maradtak idén (már megint) a tudományos díjazottak közül a nők? Megannyi érdekes és fontos kérdés, melyet az idei "tudományos Oscar", vagyis a dinamit-feltaláló svéd pénzember által alapított rangos elismerés bejelentése felszínre hozott. Önmagukban is mély és érdekes témák, de legfrissebb epizódunkban nem álltunk meg itt: Klaudia ugyanis alaposan utánajárt az ezévi IgNobel-díjazottaknak is (a magyar médiában időnként "bolond Nobel" vagy "anti-Nobel" fedőnevekkel próbálják meg valahogy tükrözni e lefordíthatatlan szójátékot). A vicces ám elgondolkodtató kutatások a macskák dorombolásától a korrupt posztszovjet kormánytagok testsúlyáig sok mindenre magyarázatot adtak, még ennek az adásnak a zavarbaejtő címére is.

A British Museumban állítják ki a Nebrai korongot, amelyet a világ legrégibb csillagtérképeként is emlegetnek – közölte a BBC News. A bronzkorból származó, 3600 éves korong, amelyet a németországi Nebra közelében találtak, egyes tudósok szerint asztronómiai eszköz lehetett, mások szerint az égbolt legkorábbi ábrázolása. Az 1999-ben megtalált korongot azonban mindenképpen a 20. század legfontosabb régészeti leletei között tartják számon.

Honnan tudja egy űreszköz a semmi közepén, mondjuk félúton a Föld és a Pluto törpebolygó között, hogy "merre van az arra"? Az űrkutatás eredményei sok egyéb mellett azért bámulatbaejtők sokunk számára, mert létrejöttökhüz szinte felfoghatatlan precizités szükséges. Már 1969-ben az Apollo-12 űrhajósai a második holdraszállás alkalmával sétálótávolságon belül, néhány tucat méternyire landoltak a két évvel korábban Holdat ért Surveyor-3 űrszondától, jól demonstrálva, hogy Houstonban nem hiába tartanak lakásnyi méretű IBM-szuperszámítógépeket. E korabeli kolosszális komputerek számítókapacitása ugyan eltörpül a mai okostelefonoké mellett, viszont azóta a megoldandó feladatok is nagyságrendekkel nehezedtek. Az idén Marsot ért Perseverance rover leszállóellipszise (vagyis az a tartomány, amelyen belül kellett kleérkeznie a vörös bolygóra) például alig volt nagyobb, mint az Apollo-12 esetében meghatározott holdi célterület, ám bolygószomszédunk távolsága mintegy ezerszerese a Holdénak. Hogyan találnak ilyen hihetetlen precizitással célba az űrszondák, amelyek maguktól (földi segítség nélkül) szinte azt sem tudnák, hol vanak? Ennek a kérdéskörnek eredtünk nyomába a legutóbbi Sokolébresztőben.

A kidobott elektronikus eszközök tömege idén meghaladja az 57 millió tonnát, ami több, mint a kínai nagy falé – írta a BBC hírportálja. A becslést a kidobott elektromos és elektronikus eszközök globális problémája ellen küzdő nemzetközi szakértői csoport (WEEE Forum) végezte. Rámutattak, hogy a leselejtezett holmi óriási értéket képvisel.

Bár elég erős a mezőny és nagy a tülekedés a Minden Idők Legagyatlanabb Ám Tudományosnak Látszani Akaró Filmje (MILÁTLAF) címért zajló versenyben, azt gondoljuk, hogy Jon Amiel rendező 2003-as klasszikusa, A mag (The Core) elég komoly eséllyel szállna ringbe a képzeletbeli elismerésért. Ha esetleg kimaradt volna: ez az a mozi, amiben a Föld magjában működő köráram egyszer csak megáll, s ezzel egyik napról a másikra összeomlik bolygónk mágneses tere. A pészmékeres emberek összeesnek, a Trafalgar téri galambok nekirepülnek a házaknak, az űrrepülőgép félrenavigálódik és hol máshol, mint Los Angeles belvárosában kénytelen leszállni. És mindez még csak a film első negyed órája volt. A későbbiekben a mű emeli a tétet, mi pedig egyre mélyebbre szállunk a tudományos színvonalban, meg sem állva a Föld középpontjáig. Viszont mindeközben remekül szórakozunk az önmaga paródiájának tekinthető alkotáson.

A kilencvenéves William Shatner, aki az eredeti Star Trek sorozatban Kirk kapitány szerepében szerzett hírnevet, most felszállt egy szuborbitális űrhajó fedélzetére, amely a világűr peremét súrolta, mielőtt ejtőernyővel landolt volna, és ezzel Shatner lett a legidősebb ember, aki valaha is utazott az űrben – írja a CNN Business.

November végén útnak indítja az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) DART (Double Asteroid Redirection Test) nevű misszióját a SpaceX Falcon-9 rakétáján a kaliforniai Vandenberg űrbázisról. Az űrszonda 2022 szeptemberében szándékosan össze fog ütközni egy aszteroidával, hogy a szakértők az űrben tesztelhessék azt a bolygóvédelmi rendszert, amely aszteroidabecsapódásoktól hivatott oltalmazni a Földet.

Az amerikai űrkutatási hivatal Perseverance marsjárója által a vörös bolygón készített felvételek első tudományos elemzése megerősítette, hogy a Jezero-kráter – amely ma száraz és szél által lekoptatott mélyedés – egykoron egy nyugodt tó volt, amelyet egy kicsiny folyó táplált mintegy 3,7 milliárd évvel ezelőtt.

A Csang'o-5 mintegy 1,7 kilogramm kőzetet gyűjtött a Holdon 2020 decemberében. Négy évtizede ez volt az első minta, amely az égitestről lejutott a Földre. A vizsgálatok szerint a minták, melyek bazaltok, vagyis a láva gyors lehűlésével formálódott vulkanikus kőzetek, nagyjából 2 milliárd évesek, tehát mintegy egymilliárd évvel fiatalabbak, mint a korábban talált minták – írja a The Guardian.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) Irány az űr! elnevezéssel háromfordulós, űrkutatási csapatversenyt hirdet a magyarországi és a határon túli középiskolások számára.

Schuminszky Nándor "feneketlen" magán űrhajózási archívuma, mely lakásában, egy mátyásföldi társasház negyedik emeletén terpeszkedik, véleményem szerint egy valódi nemzeti kincs. Az űrkorszak kezdetétől napjainkig újságcikkek, nemzetközi folyóiratok, könyvek, relikviák, világűrt megjárt műszerek és alkatrészek, makettek, poszterek sokasága, meg persze a terabájtokban mérhető digitalizált anyag aligahnem a világon egyedülállóvá teszi ezt a gyűjteményt. Bizonyára léteznek nagyobbak is, ha máshol nem, hát az űrügynökségek meg a nagy múzeumok kezelésében, de olyan, ami egyforma részletességgel fedi le a korabeli amerikai és szovjet programokat is egy helyen, aligha. És éppen egy amerikai és szovjet vonatkozásokkal is bíró űrepizód okozott néhány éve alapos fejtörést a gyűjtőnek. Ugyanis az archívum rendezgetése során kezébe akadt egy fekete-fehér MTI-fotó 1970-ből, az alábbi hivatalos képaláírással: „Murmanszk. Átadták az Egyesült Államok képviselőjének az Apollo program keretében felbocsájtott kísérleti kapszulát, amelyet szovjet halászok fogtak ki a Biscayai-öbölben.” Sok mindenről hallhattunk már az emberes űrprogramok elmúlt hatvan évében, például az óceánban elsüllyedt űrkabinról, és persze történtek kényszerleszállások a Gemini és a Szojuz-programokban is. Nade olyanról, hogy egy amerikai Apollo-űrhajót szovjetek, nopláne "halászok" leltek volna meg, nemigen értesültünk. Mi állhat a rejtélyes és kirívóan aluldokumentált hidegháborús történet hátterében? Ennek eredtünk a nyomába magával Schuminszky Nándorral a legutóbbi Sokolébresztőben.

A földtörténet egyik legmarkánsabb ugrásszerű éghajlatváltozását, az Antarktisz eljegesedésével járó ősi globális lehűlés dinamikáját modellezték újszerűmódon, laboratóriumi kísérletek és számítógépes szimulációk együttes alkalmazásával magyar fizikusok és geológusok. A tudományos csapat tagja Vincze Miklós, a Parallaxis Univerzum felelős szerkesztője is.

Október 17-én, vasárnap délután szeretettel várunk a Tudományos Újságírók Klubja és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által 2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában részesült, 2020-ban és 2021-ben magas színvonalú blogként elismerő oklevéllel jutalmazott Parallaxis Univerzum podcastjének élő kerekasztal-beszélgetésén!

A Las Vegas-i Nevadai Egyetem (UNLV) tudósai a chilei Atacama sivatagban található ALMA obszervatórium segítségével vizsgálták a GW Orions csillagrendszert. Az ebben lévő három csillag körüli három porgyűrűt elemezték, amelyek kulcsfontosságúak a bolygóképződés szempontjából .