A Tilos Rádión kéthetente jelentkező Sokolébresztő műsorunk legújabb adása az évfordulók jegyében telt. Ahogy ezt a legfrissebb Parallaxis podcastben is megbeszéltük, éppen fél évszázada zajlott az Apollo-13 űrhajó hihetetlen kötéltánca a világűrben, s ezen a héten harminc éve startolt a Világegyetemről alkotott elképzeléseinket többszörösen forradalmasító Hubble-űrtávcső is. Az Apollo-13 kapcsán ezúttal nem a filmről, hanem az igazi holdrepülés technikai részleteiről, a tervezett leszállás nagyszerű, de elveszett tudományos programjáról (a holdi Fra Mauro fennsík felderítéséről, amit végül az Apollo-14 hajtott végre) és a baleset okairól értekeztünk. Az alábbi kép bal oldala Lovellt és Haise-t, az Apollo-13 asztronautáit mutatja, amint a soha meg nem történt holdsétájukra készülnek. A jobb oldalon ennek és az Apollo-14 egyik helyszíni felvételének segítségével gyorsan megalkottam, hogyan nézhetett volna ki ugyanez a jelenet élesben. Vigyázat, hamisítvány! Ezek az emberek sajna tényleg nem jártak a Holdon. Hogy miért, az kiderül az adásból.
A Hubble-űrtávcső történetét és eredményeit állandó szakértő barátom, Werner Norbert foglalta össze. Szóba került többek között a káprázatos Hubble Deep Field (HDF) sztorija is. 1995-ben a Hubble működtetésére és a távcsőidő-pályázatok elbírálására létrejött STScI (Space Telescope Science Institute, Űrtávcső Tudományos Intézet) vezetője, Bob Williams úgy határozott, hogy rendkívüli vállalkozásba fog: a Hubble-t egy olyan égterület felé fordítja, amelyen semmi sem látható, jó messze a Tejúttól, a Nagy Göncöl csillagkép közelében. És hagyja folyamatosan exponálni nem kevesebb, mint tíz napon keresztül. Sokan attól tartottak, hogy egy üres kép lesz az eredmény és totális PR-katasztrófát jósoltak. De ehelyett szerencsére megszületett a világnézetformáló HDF-felvétel.
Ebben a 2,6 ívmásodperces oldalhosszúságú apró látómezőben, ami akkora, mint amekkorának egy teniszlabdát száz méterről látnánk, nos egy ilyen kicsiny, semmilyen szempontból sem különleges égterületen mintegy háromezer galaxist pillantott meg a Hubble, mindegyikben nagyságrendileg száz-ezermilliárd csillaggal. Egyesek közülük 12 milliárd fényévnyire helyezkednek el tőlünk (összehasonlításul: az Univerzum kevesebb, mint 14 milliárd éves). A HDF létrehozása persze csak az egyik a Hubble korszakalkotó eredményei közül. S a szülinapos ma is rendületlenül kering, dolgozik és szerencsére jó egészségnek örvend!
Az adásunk, amiben sok egyéb érdekesség is szóba kerül, visszahallgatható a Tilos Rádió archívumában.
emTV.hu // fotók: NASA
