A legfrissebb Sokolébresztőt közkivánatra a Fekete lovag gyűjtőnéven emlegetett, az interneten terjedő állításhalmaznak szenteltük, amely állatorvosi lóként tartalmazza egy kiirthatatlanságra predestinált hátborzongatóan vonzó összeesküvés-elmélet minden elemét, amiben nagyon izgalmas volna hinni, de sajnos nekünk nem sikerült. A mondakör, mint megtudtam, az alábbi lényeges elemekből épül fel: létezik egy Föld körül keringő rejtélyes mesterséges tárgy, ami mintegy tiztenötezer éve kering odafönt megfigyelés alatt tartva a Földünket. Rádióadásait már minden technikai "konteó" megkerülhetetlen szereplője, Nikola Tesla is vette a tizenkilencedik század legvégén. Az űreszköz a húszas években úgy próbált kommunikálni velünk, hogy megkésve sugárzott vissza emberek által kiküldött rádiójeleket, s a válaszidők időtartamában információ rejtőzik a szonda eredetére vonatkozóan. Huszon-egynéhány évvel később aztán a Plútó-felfedező Clyde Tombaugh távcsövével meg is pillantotta. Akárcsak az amerikai légierő radarrendszere 1961-ben, ismeretlen műholdként azonosítva az objektumot. Végül 1998-ban az Endeavour-űrrepülőgép ablakából le is fényképezték, itt is van ni. Ilyen lefegyverző mennyiségű bizonyítékkal szemben felmerülhet-e még egyáltalán bármi kétely? Nos, ahogy a klasszikus jereváni rádiós viccben is mondják: "a hírek igazak, de némi korrekcióra szorulnak". Megvizsgáltuk hát őket állandó szakértő barátommal, Pál Andrissal.
A fenti állítások felszínét akárcsak kicsit is megkapargatva sajnos rögtön orbitális csúsztatásokra bukkanunk, ráadásul még a jóhiszeműség feltételezése sem tűnik indokoltnak, hiszen a Black knight-mitológia névtelen alkotói láthatóan igencsak szelektíven pécézték ki a fenti "alappilléreket". Minimális utánajárással megállapítható ugyanis, hogy például a fenti kép igazából egy nagyon is földi eredetű űrszemetet ábrázol, konkrétan egy űrséta során elszabadult leszerelt hűvédőburkolat-darabot, melyet elsodródása után az űrhajósok rögtön le is fényképeztek, ráadásul nem is egyszer. A sorozat többi képével összenézve valahogy mintha kevésbé éreznénk valószínűnek, hogy az Ökörhajcsár csillagkép ötödik legfényesebb csillagának hatodik bolygójáról küldték volna ide, ráadásul egzaktul a Nemzetközi Űrállomás pályájára. Szóval az elmélet úgy esik darabokra, mint ama másik fekete lovag a Gyalog galoppból, de persze hasonlóképp makacsul tartja magát.
Egy tisztességes forráskutatás azt is könnyűszerrel kiderítette volna, hogy a Time magazinban megjelent hatvanas évekbeli híradást a rejtélyes kémműholdról néhány nappal később a magyarázat publikálása is követte: bizony kiderült, hogy a pályaelemek kétséget kizáróan igazolták, hogy az USA légierejének ironikus módon a saját Discoverer-típusú műholdjainak egyikének maradványát sikerült észlelnie. Nade mi a helyzet Teslával, Tombaugh-val és a magkésett rádióvisszhangokkal? Ez már izgalmasabb ügy, és a részválaszok ki is derülnek a Sokolébresztőből, ahol megszakértettük azt is, hogy bár kommunikációs nehézségekkel küzd, mégis jól működik házikedvenc gammafelvillanáskutató kisműholdunk, a GRBAlpha, amely viszont határozottan ott kering a Föld körül és időközben már öt kitörést is észlelt. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Tilos Rádió // cikk: Vincze Miklós fotó: NASA
