A verzió: Nikola Tesla, fizikus, akkora zseni volt, amilyen egy évezredben csak néhány születik, s csak azért nem valósult meg minden álma például az ingyen energiáról, mert messze a kora előtt járt. B verzió: Nikola Tesla, feltaláló évtizedekkel le volt maradva a tudomány frontvonalához képest. Elutasította az elektron létezésének elképzelését, képtelenségnek tartotta a relativitáselméletet, s valójában éppen ő nem értette meg korát életének második felében. A verzió: Tesla csodálatos humanista volt, egy igazi idealista, de mégis sikerre predestinált üzletember, ám a galád nagyiparosok (konkrétan: Edison) teljesen ellehetetlenítették a működését. B verzió: Tesla összeférhetetlen, kezelhetetlen ember volt, sosem tudott csapatban játszani, s Edison cége nélkül esélye sem lett volna, hogy Amerikában bármennyire is ismertté váljon. Mi az igazság, melyik változatnak higgyünk?
Ahogy a történelem nagy személyiségei esetében lenni szokott, a mai Horvátországban, az Osztrák-Magyar Monarchiában született Tesla esetében is gyakran belefutunk a fentiekhez hasonló teljesen különböző értékítéletekbe. Az elmúlt évtizedekben különösen nagy popkulturális hype alakult ki a szerbhorvát-amerikai villamosmérnök körül, akinek a nevét többek között a mágneses indukció SI-mértékegysége is őrzi. Ahogy a Fekete Lovag kapcsán, a Sokolébresztőben is megbeszéltük, Tesla neve ma már nagyjából olyan szinten kötelező eleme egy tisztességes technológiai összeesküvés-elméletnek, mint a templomos lovagrend, a szabadkőművesek meg az illuminátusok a misztikusabb fajtáknak. Érdekes módon mindezzel párhuzamosan ugyanakkor az is igaz, hogy valódi munkássága sokszor alulértékelt. Annak ellenére, hogy évekig Budapesten dolgozott, Magyarországon csak Pomázon viseli nevét egy utca, amit egy ízben Erzsó is felkeresett, s ezt meg is írta nekünk. Miközben a Tesla-tekercset, vagy a transzformátorokkal kapcsolatos innovációit sokan ismerik, méltatlanul kevésszer említik a wireless energiatovábbítás és a távközlés úttörői között, pedig ezeken a területeken valóban élen járt a múlt századfordulón. Ráadásul könnyen lehet, hogy ilyen tárgyú vizsgálatai során az elsők között fogott rádiójeleket a világűrből, s így akár a rádiócsillagászat megalapítói között is említhetnénk.
Na és persze ott van a nagy Edison vs. Tesla "áramháború", az egyenáram vagy váltóáram (DC vagy AC) kérdése körül, ami ténylegesen egymás ellen fordította a feltalálót és a feltalálóként pózoló üzletembert az 1890-es években. Edison brutális nyilvános horrorbemutatók keretében demonstrálta a váltóáram (ami ugye "ráz") káros hatásait az érdeklődő amerikai polgároknak, elefántokat kínozva halálra áramütésekkel a színpadon. Tesla hiába érvelt, hogy a távolsági áramtovábbítás ezerkilométeres távolságokon nagyságrendekkel gazdaságosabb az AC-módszerrel, illetve hogy ez és csak ez tenne lehetővé vezeték nélküli továbbítást. Az Edison-féle "gőzhenger" átmenetileg győzelmet aratott Tesla és a józan ész fölött, s bizony az Egyesült Államok északkeleti részén itt-ott még a huszadik század végefelé is találkozhattunk olyan városrészekkel, ahol egyenáram jött a fali konnektorokból.
Alulértékelt vagy túlmisztifikált karakter volt hát Tesla? Esetleg mindkettő? S vajon igaz, hogy rettegett a baracktól, és ha meglátott egyet, olyan hisztériás roham tört tá, hogy még a láza is felszökött? Vagy azok a beszámolók, hogy sosem fogott kezet, írtózott az emberi hajtól, és minden este százszor behajlította a lábujjait, mert úgy gondolta, hogy ezzel fokozható az agyműködés? Ezeket a kérdéseket is megvizsgáltuk a legújabb Parallaxis podcastben. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // cikk: Vincze Miklós
