A legújabb Sokolébresztő témájául Ukrajna űrtevékenységét választottuk. A Tilos Rádióban hétfőn élőben sugárzott adás idején még úgy tűnhetett, hogy esetleg elkerülhető a nyílt háború északkeleti szomszédunk és Oroszország között. Az események azonban időközben olyan fordulatot vettek, melynek fényében már a három nappal ezelőtti, akkor eléggé realistának tűnő helyzetértékelések is itt-ott röhejesen naivnak bizonyultak. Szívből reméljük, hogy még mindig nem elérhetetlen egy olyan jövő, amelyben az itt szóban forgó rakétákra mint a világűr békés felfedezésének csodálatos eszközeire gondolhatunk és nem mint agresszív nagyhatalmak félelmetes fegyvereire. Adásunkban elsősorban azt vizsgálgattuk, hogy milyen történeti gyökerekkel rendelkezik az ukrán Nemzeti Űrügynökség és a vele szimbiózisban műküdő Juzsnoje rakétagyár. Mi mindent adott Ukrajna, illetve az ott született tervezők, rakétamérnökök vagy épp holdjáró-távirányító "sofőrök" a szovjet-orosz űrprogramnak és a világnak?
A kezdetek kezdetén, az első világháború kaukázusi frontján ott találjuk a kis füzetébe jegyzetelő Alexandr Ignatyevics Sargejt, egy fiatal hadmérnököt, aki pihenőidejében kiszámította, hogy milyen felépítésű űrhajóval a legérdemesebb nekivágni egy holdi vagy bolygóközi utazásnak. Az ebből született könyve végül a háború után, a húszas években jelent meg nyomtatásban, ám ekkor már hősünket Jurij Kondratyuknak hívták, ugyanis 1917-ben személyazonosságot kellett váltania, hogy volt cári tisztként elkerülhesse a bolsevik forradalom utáni megtorlásokat. A könyv aztán eljutott Amerikába is, ahol végül is pontosan a Kondratyuk által vázolt küldetési profilt követve tervezték meg az Apollo-program holdexpedícióit.
Ukrajnából származott a legendás szovjet rakétahajtómű-konstruktőr Valentyin Glusko is, Vlagyimir Cselomej, a Proton-rakéta és a szovjet űrállomások atyja szintén itt született, s persze rengeteg híres űrhajós, kezdve az 1962-ben negyedik szovjet emberként az űrbe jutó Pavlo (Pavel) Popoviccsal. 1954-ben az akkoriban Dnyepropetrovszk néven ismert Dnyipróban működő Juzsmas járműipari vállalatot egy rendelettel átállították interkontinentális ballisztikus rakéták gyártására. Ezzel meszületett a szovjet "rakétaváros" (leginkább az alabamai Huntsville kelet-európai megfelelője), ahol, amint Hruscsov annak idején – erősen túlozva – megfogalmazta, "úgy jönnek a rakéták a futószalagról, mint a kolbász a gyárban". Itt készültek és készülnek a mai napig az Elon Musk által is dicsőített Zenyit-rakéták (de itt fejlesztik a borítóképen látható, repülőről indítandó Microspace-t is, mely kis műholdakat állíthat majd alacsony Föld körüli pályára).
Az adásban szó esik a tengeri olajfúrotoronyból kialakított óceáni starthelyről, a Sea Launch platformról, a Krím-félszigeten levő óriási jevpatorijai rádiós követőállomásról, a holdjárók fejlesztésére és irányítására létrehozott Szimferopol-28 nevű zárt városkáról és még sok más érdekességről is. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // cikk: Vincze Miklós // borítókép: yuzhnoye.com
