Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke 1968-ban olyat alkotott, hogy máig megemlegetjük. Nagyon nehéz azóta például úgy meghallani Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra című 1896-os szimfonikus költeményének főtémáját, hogy az embernek ne önkéntelenül is a híres képsor villanjon be, amiben az öntudatra ébredő majomember diadalittasan észreveszi, hogy egy csontdarabot eszközként lehet használni. Innen pedig már csak egy snitt és néhány millió év a Föld körüli pályán üzemelő forgó űrváros. Természetesen a 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey) című klasszikusra gondolunk, egy valódi "emberiség-költeményre" a mozivásznon, amely azóta is meghatározza, hogy milyennek illik elképzelnünk és éreznünk azt az űrkorszakot, amelyben azóta már igencsak benne élünk. Nagyon jó kérdés, hogy mitől tudott ez a film és a vele egyidejűleg megjelent regény ikonikussá válni: vajon önmagában is ennyire erős, vagy kellett a hatáshoz az is, hogy abban az egyszeri és megismételhetetlen történelmi pillanatban született, amikor az Emberiség megtette első tétova szárnypróbálgatásait a kozmoszban. Erre legalább részválaszt tudunk adni évadnyitó podcastunkban, ugyanis adásunk mindhárom szereplője, Klaudia, Miklós és a most debütáló új műsorvezető-alaptagunk, Géza már csak életkorukból adódóan is lemaradtak az asztronautika hőskoráról. A film mégis működik, minden vontatottsága ellenére, vagy talán épp azért.
A másik talány, amit valamennyire szintén sikeresen megfejtettünk, hogy ez a film miről is szól valójában. Abban megegyeztünk, hogy az emberré válás, majd az emberfeletti emberré továbbfejlődés folyamatáról, valamiféle kollektív szintlépésekről, a csillaggyermek, a homo astronauticus megszületéséről. Ám a film szerint az Emberiség sohasem egyedül teszi meg e folyamat lényeges lépéseit. Úgy tűnik, történelmünk sorsfordító pillanataiban valamiféle szupercivilizáció vizsgáztat minket és utat mutat a következő "pálya" felé.
A 2001 talán azért is annyira időtálló, mert nem próbálja meg megjeleníteni a megjeleníthetetlent. Forradalmasította a filmtrükkipart a manapság is teljesen vállalható űrhajómodelleivel és forgatott belső tereivel, de nagyon bölcsen meg sem kísérelte azt, hogy fizikai valójukban ábrázolja az említett földönkívüli szuperértelmet. Belőlük csak a tökéletesen letisztult, geometrikus, fekete monolitokat, e szó szerinti fejlődési mérföldköveket látjuk, illetve a film utolsó fél órájában egy sokak által sokféleképpen magyarázott pszichedelikus, tudattágító utazást. De kis zöld emberkéket, földönkívülieknek kínosan beöltöztetett színészeket sehol. De mi is az űrodüsszeia tudományos háttere, és mi a helyzet azokkal a súlyos kérdésekkel, amiket feszeget, az Ember céljától és rendeltetésétől a mesterséges intelligencia veszélyeiig? Ezekről is beszélgettünk évadnyitó adásunkban. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép, fotó: MGM
