A számolás joga (2016) című film a matematikai zsenialitás és a társadalmi elfogadás témáját járja körül – részben valós történeteken keresztül, de torzítva a valóságot. A történet középpontjában a NASA-nál dolgozó afroamerikai matematikusnők állnak, köztük Katherine Johnson, aki a Mercury-programban végzett számításokat az űrverseny idején. Műsorunkban felfedjük a film valóságtartalmát és megvitatjuk a társadalmi realitását a Margot Lee Shetterly azonos című kényvéből készült alkotásnak.
Theodore Melfi rendező filmje nem is leplezett módon arra törekszik, hogy mítoszt teremtsen; célja bemutatni, hogy az Egyesült Államok űrprogramjának kezdeti időszakában, mely a viharos hatvanas évek elejére esett, miképp vívták ki a korabeli amerikai társadalomban úton-útfélen megjelenő kettős (nemi és "faji") hátrányos megkülönböztetés ellenére a szakértelmüknek megfelelő helyet és tiszteletet a főhős afroamerikai számítónők és mérnökök, akik a Virginia állambeli Langley Kutatóközpontban nélkülözhetetlen adatokat szolgáltattak a Mercury-programhoz.
Különösen üdvözlendő, hogy a filmkészítők olyan témát választottak, amellyel betekintést nyerhetünk az űrprogram e "hétköznapi hőseinek" világába is, három valóban létező központi karaktert választva ehhez: Katherine Johnson és Dorothy Vaughan alkalmazott matematikusokat és Mary Jackson repülőmérnököt. A számolás joga miközben önmagában egy nagyon erős és jó film, mégis egy sajnálatos módon elszalasztott lehetőség maradt a történelmi hitelesség szempontjából. Űrtörténészi szemmel nézve az alkotás itt-ott kifejezetten bosszantó, különösen annak tudatában, hogy minden bizonnyal jó ideig nem fog újabb nagyjátékfilm születni a témában, ami méltóképpen (azaz szakmailag, történetileg hitelesebben) mutathatná be a valóságos eseményeket.
Csakugyan át kellett-e szaladni Kathrine Johnsonnak a kutatóközpont túlsó végébe, hogy vécézni tudjon 1961-ben? Valóban ő fedezte fel, hogy a Redstone helyett csakis az Atlas rakétával érhetik el az első amerikai űrhajósok a Föld körüli pályát? Az öltönyös-logarléces fehér férfihordák valóban akkora imposztorok voltak, hogy maguktól nem jutott volna eszükbe, hogy az Euler-módszert használják differenciálegyenletek közelítő megoldásához? Sajnos mindezekre a kérdésekre nem a válasz, s közben elsikkadnak a főszereplők nagyon is fontos valódi tudományos eredményei, amelyek nélkül nem lett volna űrrepülés, viszont közel sem annyira bombasztikusak, heuréka-szerűek, hogy jól mutatnának egy hollywoodi szuperprodukcióban. De mégis: ez egy fontos film, szerettük. Reméljük az adás is tetszeni fog, hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // kép: 20th Century Fox Studios
