Három hónap múlva lesz negyedszázada, hogy sokunknak kitörölhetetlen generációs élményt okozva, a maga kissé talán őrült, de mindenképpen vagány és formabontó leszállási technikájával lehuppant a vörös bolygóra a Mars Pathfinder űrszonda, elindítva azt a korszakot, amelyben azóta szinte minden indítási ablakban (vagyis nagyjából kétévente) indul valamiféle földi szerkezet a Mars felé. Nekem is meghatározó, ha patetikusan akarnék fogalmazni, sorsfordító pillanat volt ez. Kiskamaszként hajnalig fennmaradtunk, hogy megnézzük a CNN-en élő adásban, ahogy betöltődnek a felvételek egy másik bolygó felszínéről. Nem élhettük át, amikor Gagarin felment, meg Armstrong leszállt a Holdra, de ott volt nekünk a szupermenő Mars Pathfinder, ami több mint húsz év után az első landolást produkálta a szomszéd bolygó rozsdás felszínén.
