Először repül el a Merkúr mellett az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) által közösen indított BepiColombo űrszonda szombatra virradó éjszaka. Az esemény greenwichi középidő (GMT) szerint 23 óra 34 perckor következik be a bolygó felszíne felett 200 kilométerre. Európa első Merkúrt vizsgáló missziója ezzel megérkezik céljához. Ez lesz ugyanakkor a legrövidebb látogatása. A BepiColombo túl gyorsan mozog ahhoz, hogy a bolygó körüli pályára álljon és egyenesen elrepül mellette.
A munkamentes világgal és az automatizálás témájával foglalkozik Ottonie von Roeder német iparművész Robotiskola and Friends című kiállítása, amely csütörtöktől látható a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben, azaz a SZTAKI-ban.
Az ENSZ által fenntartott kormányközi éghajlatváltozás-ügyi bizottság (Intergovernmental Panel on Climate Chnage) helyzetértékelő jelentései olyasvalamik, amiket nem árt komolyan venni. A természettudományos vonatkozások mellett a klímahelyzet gazdasági és társadalmi hatásait is vizsgáló testület 1990 óta többé-kevésbé szabályos öt-hét éves időközönként megjelentet egy-egy vaskos meta-tanulmányt. Ezekben többezer szakcikk eredményeit áttekintve javaslatokat fogalmaznak meg a világ döntéshozó politikusai számára arról, hogy hogyan is kellene tovább éldegélnünk egyre szűkebbé váló bolygónkon úgy, hogy közben ne gyújtsuk magunkra a házat.
Két új dinoszauruszfaj kövületeire bukkantak fosszíliavadászok az angliai Wight-szigeten, a húsevő spinosauridák 125 millió éve éltek a térségben. Az egyik faj a Ceratosuchops inferodios nevet kapta, mivel a kutatók a pokol gémjeként írták le, vadászstílusa ugyanis hasonlíthatott a gázlómadáréra. Homlokán kicsiny szarvak és koponyadudorok voltak. A másikat Riparovenator milnerae-nak nevezték el a közelmúltban elhunyt Angela Milner paleontológus tiszteletére.
Karikó Katalin és Drew Weissman kapja az idei klinikai fejlesztésekért odaítélt Lasker-díjat – jelentette be pénteken New York-i székhelyű Albert és Mary Lasker Alapítvány. A díjat évente azoknak ítélik oda, akik jelentős mértékben hozzájárultak az orvostudomány fejlődéséhez, vagy akik a közegészségügy érdekében jelentő hatású gyógyszer kifejlesztésében játszottak kiemelkedő szerepet.
Amint arról már alaposan beszámoltunk a start után nem sokkal, a Sokolébresztő "állandó szakértői" által megalkotott és üzemeltetett GRBAlpha űrcsillagászati miniműhold márciusban sikeresen pályára állt és nyomban el is kezdte küldeni a Földre az adatokat. Hihetetlen, de igaz, hogy azóta immár eltelt fél év, a 10 cm x 10 cm x 11 cm méretű cubesat viszont szerencsére azóta is csodálatosan működik. Olyannyira, hogy az elmúlt hónapban három gammafelvillanást is észleltek vele, melyek közül a másodikról még azt is lehet tudni, hogy nagyjából tízmilliárd évvel ezelőtt történt, de fénye csak mostanra ért ide. (Összehasonlításul: a Föld mintegy 4,6 milliárd éves, maga az Univerzum pedig 13,8 milliárd éve keletkezett mai tudásunk szerint.) Hátborzongató belegondolni, hogy innen nézve ennyi ideje volt úton az a néhány foton, ami eltalálta a kicsiny űreszköz detektorát. De mik is ezek a gammafelvillanások és hogyan jönnek létre?
A legújabb Sokolébresztőben Michael Delp professzorral beszélgethettem, aki néhány évvel ezelőtt alaposan felforgatta az űrorvostudományt. Nevezetes, mondhatni hírhedt 2016-os cikkében ő és kollégái nem kevesebbet állítottak, mint hogy a Holdhoz repült Apollo-űrhajósok között kiugróan magas a később szív- és érrendszeri megbetegedésekben elhunytak aránya. Ám összesen mindössze huszonnégy asztronauta jutott el égi kísérőnk környezetébe az 1968 és 1972 közötti expedíciókon. Rajtuk kívül az a több mint félezer ember, aki a világűrben járt ezidáig, mind az "alacsony" Föld körüli pályán, bolygónk mágneses terének viszonylagos védelmében tartózkodtak küldetéseik során. Így ez a maroknyi amerikai férfi (közülük ma már csak tízen élnek) alkotja az egyetlen mintát, amelyen a rövid mély-űrbeli kiruccanások hosszútávú egészségügyi következményei tanulmányozhatók. Ilyen kicsiny elemszámból pedig, enyhén szólva, nem túl egyszerű hiteles általános következtetéseket levonni. Az űrhajósok ráadásul, akiket a hatvanas évek hőskorában válogattak ki, orvosi szempontból nyilvánvalóan távolról sem tekinthetők átlagosnak. Mégis miféle kontrollcsoporttal vethetők tehát össze? 
Ismét megrendezik a Kárpát-medencei Középiskolai Csillagászati és Asztrofizikai Versenyt, új nevén az Athletica Galacticát. Az október 5-én induló versenyre azokat a középiskolás diákokat várják, akik a fizika és matematika terén kiemelkedő képességekkel rendelkeznek és érdeklődnek a csillagászat és az űrkutatás iránt.
Russell L. „Rusty” Schweickartot, évadnyitó podcastunk különleges vendégét 1969-ben azzal bízta meg a NASA, hogy repülje be az Apollo-program ikonikus űrhajótípusát, a holdkompot. Ráadásul Schweickartnak a Spider (pók) névre keresztelt űreszköz fedélzetéről a nyílt világűrbe kilépve végre kellett hajtania a „hátizsákos”, vagyis önálló életfenntartó rendszerrel ellátott holdi szkafander első tesztelését is. Az űrsétát követően aztán a két űrhajó szétvált, s a Spider önálló manőverezésbe kezdett: ezzel ő és társa James McDivitt parancsnok lettek az első emberek, akik olyan járművel közlekedtek szabadon az űrben, amely nem volt képes visszatérni a Földre, hiszen csakis a vákuumban való használatra tervezték. Nyugodtan kijelenthető tehát, hogy az Apollo-9 minden idők egyik legambiciózusabb és legkockázatosabb tesztrepülése volt, amelyen a hajók rengeteg kritikus fontosságú rendszerét először próbálták ki. S ha nem sikerült volna mindez tökéletesen, Neil Armstrong nem tehette volna meg „kis lépését” mindössze négy hónappal később a Holdon. De szerencsére minden klappolt, a többi pedig már történelem.
Nemrégiben a New York-i Brightonban található Lézerenergetikai laboratóriumban (Laboratory for Laser Energetics) szétlőttek egy vízcseppet a világ egyik legerősebb lézerével, ami olyan lökéshullámot hozott létre, amely a víz nyomását több millió atmoszférára, hőmérsékletét pedig több ezer fokra emelte. A másodperc töredéke alatt a cseppet átvilágító röntgensugarak nyújtottak először az emberiség számára bepillantást arra, hogyan is viselkedik a víz ilyen szélsőséges körülmények között – írja egy korábbi cikkében a Quanta magazin.
A húsz évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11-én New Yorkban, Washingtonban és Pennsylvaniában végrehajtott véres terrortámadásokra a National Geographic a 9/11: Egy nap Amerikában című rendkívüli dokumentumfilm-sorozattal emlékezik.
Tim Russ, aki a Star Trek: Voyager című sci-fi sorozatban alakította a vulkáni Tuvok parancsnok-helyettest, legújabb küldetésén a NASA számára segít aszteroidákat detektálni. Russ és öt másik civil csillagász hozzájárult a Patroclus, egy, a Jupiter körül keringő aszteroida észleléséhez – írja a USA Today.
Élhető exobolygók egy új osztályát azonosították csillagászok, felfedezésük azt jelentheti, hogy a Föld biológiai folyamataihoz hasonló élet megtalálása a Naprendszeren kívül lehetséges a következő két-három évben – közölte a Cambridge-i Egyetem.
