A Tilos rádióban jelentkező Sokolébresztő című műsorunk legutóbbi adásaiban az űrcsillagászat és a naprendszerkutatás történetében mélyedtünk el. Két hete Werner Norbert barátom kávézott velem, aki amúgy az izgalmasabbnál izgalmasabb felfedezéseket (pl. legutóbb ezt) publikáló Forró Univerzum Lendület-kutatócsoport vezetője. Az adásban a röntgencsillagászat történetén merengtünk annak apropóján, hogy húsz éve indult útjára minden idők legnagyobb felbontású röntgencsillagászati műholdja, a "röntgen-Hubble", vagyis a NASA Chandra űrobszervatóriuma. A projekt útja az 1970-es évek terveitől a megvalósulásig korántsem volt triviális, mi pedig alaposan végigbeszéltük a buktatókat. Szó esett arról is, hogy miért is kell egyáltalán az űrbe mennünk, ha az égboltról akarunk "röntgenképeket" készíteni, és hogy miért sokkal trükkösebb röntgensugarakat fókuszálni, mint mondjuk infravörös vagy rádióhullámokat.
Röntgencsillagászati adásunkat emitt hallgathatjátok vissza. S ha már évforduló, hát köszöntöttük az adás előtti napokban hetvenedik életévét betöltött űrhajósunkat, Farkas Bertalant, az ország Berciéjét is. (És igen, sajna egy kicsit bénáztam az első percekben a hangerőszabályzóval.)
Az itt hallható augusztus 20-i adásunkban pedig - ezúttal egyedül - arról meséltem, hogy az amerikai Apollo-program sikereire adott elegáns szovjet válaszként felbocsájtott ember nélküli Luna-16 űrszonda hogyan hozott por- és kőzetmintákat a Hold felszínéről. Úgy gondolom, hogy ez a teljesítmény hatvanas-hetvenes évek technikai viszonyai között elképesztő bravúrnak minősült, melyről méltatlanul kevés szó esik, szóval most ejtettem néhányat. A holdi mintahozás feladata mára sem lett egyszerűbb ám, de a kínai űrkutatók idén decemberben, vagyis majd' fél évszázaddal később újra megpróbálkoznak vele.
emTV.hu
