Tudományos és fantasztikus utazásunk dátuma ezúttal 2139, helyszíne pedig egy disztópikus jövőbeli metropolisz. Főhősünk az egy személyben rendőri, bírói és ítéletvégrehajtói jogkörrel rendelkező Dredd bíró. Dredd, akit olyan magával ragadó, sodró alakítással személyesít meg a finom játékáról híres Michael Sylvester Gardenzio Stallone nem az a kifejezetten érzelgős karakter, szinte már-már robotnak tűnik. Mint kiderül, egy kicsit tényleg az. De mit keresett Dredd járgánya a József körúton 1995-ben?
Vajna András György, az '56-os forradalom után 12 éves fejjel nyugatra emigrált producer és Stallone gyümölcsöző kapcsolata a Dredd elkészítésekor már legendás múltra tekintett vissza: együttműködésük eredményezte a teljes Rambo-sorozatot. Ám ezúttal mertek valami sokkal nagyobbat álmodni, egy posztapokaliptikus világot, ahol az Emberiség szerencsésebb(?) része nem részletezett társadalmi és klimatológiai kataklizmák eredményeként hatalmas, országnyi méretű, a felszín alatti szinttől több kilométeres magasségig teljesen beépített, ám mégis kaotikus gigapoliszokban él, ahol burjánzik a bűn. A másik része pedig nomád kannibálként tengeti az életét az elsivatagosodott amerikai kontinens belsőbb vidékein, ahol méginkább burjánzik, sőt, mindent elemészt a bűn. Nem vitás, hogy egy ilyen helyzetben erőskezű rendfenntartókra van szükség, akik megakadályozzák a folytonos bandaháborúk eszkalációját és betű szerint betartatnak mindent, ami a gránitszilárdságú, keménykötésű törvénykönyvben foglaltatik.
Kiderül a történetből az is, hogy a rend legfőbb őrét, akinek "eredetije" Joseph Dredd néven egy 1977-es brit képregényantológiában jelent meg azért lett ilyen kemény, mert a szó legszorosabb értelmében nem volt gyerekszobája, ugyanis felnőttként tenyésztették ki a szerencsétlent a 22. századi genetikusok, de erről ő maga mit sem tudott. Ahogy arról sem, hogy nyomorult életének egyetlen barátja, akit korábban maga csukatott le (a törvény az törvény) ugyanabból a génkoktélból készült.
Az epizód felvétele óta az Internet egy fantasztikus bugyrából előkerült kép- és hanganyagok által bizonyítást nyert az is, hogy a tízéves Miklós nem halucinált, amikor Dredd csodálatos járgányát – amivel Géza sokkal később egy brit autómúzeumban találkozott – 1995-ben a házuk előtt vélte látni. Mi több, ugyanekkor Geszti Péterék megpróbálták ezt a Land Rover City Cab fantázianevű személygépjárművet az ecseri piacon eladni, ahol egyesek jugoszláv kombájnnak vagy aratógépnek nézték, és simán elhitték, hogy Moszkvics-motor dolgozik benne.
De mit mondhatunk erről a rettentően nyomasztó alkotásról a tudomány szemüvegén keresztül nézvést? Lehet-e a filmben bemutatott módon kékszemű félolaszt klónozni egyáltalán, meddig működhetne anarchiába süllyedés nélkül egy bűnös Mega City és mi a helyzet a brutális méretű lőfegyverekkel, amelyek az acélkemény bíráskodás ellenére sem tartják be a hatás-ellenhatás törvényét? Kiderül a legújabb Parallaxis podcastből. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // fotó: Cinergi Productions // cikk: Vincze Miklós
