Extraszoláris bolygóknak, avagy röviden exobolygóknak nevezzük azokat a planétákat, amelyek a Naprendszerünkön kívül, vagyis idegen csillagok körül keringenek. A Nemzetközi Csillagászati Unió pedig most pályázatot hirdetett húsz olyan exobolygó rendszer névadására, amelyeket hamarosan a James Webb űrteleszkóppal is meg fognak figyelni a csillagászok.
Kezdetben évadokon át Szervét Tibor kölcsönözte hangját a felvétel idején hatalmas népszerűségnek örvendő Csillagkapu (SG1) sorozatban a Richard Dean Anderson által megformált Jack O'Neill ezredesnek. A beszélgetés viszont nem csak az eseményhorizont körül forgott, hanem színházról, szinkronról, sportról is szólt. A jogász végzettségű Jászai Mari-díjas érdemes művészt a Valami Amerika és a Magyar Vándor sikeréről is kérdeztük: a 2004-ben készült beszélgetést Szervét Tiborral, most újra meghallgathatod a Parallaxis Anno szeptemberi epizódjában!
"Isten megteremté a dinoszauruszt, Isten elpusztítá a dinoszauruszt, Isten megteremté az embert, az ember elpusztítá Istent, az ember megteremti a dinoszauruszt..." – fejtegeti a feledhetetlenül férfias fukszos fizikus, pontosabban káosz-szakértő Ian Malcolm (Jeff Goldblum) az 1993-as Mesbeli Jurassic Park című kultuszfilm egyik gyakran idézett jelenetében. "A dinoszaurusz megeszi az embert, az asszony örökli a földet" – teszi hozzá a nem kevésbé feledhetetlen Ellie Settler (Laura Dern) paleobotanikus. Ezzel a néhány mondattal tulajdonképpen kitűnően összefoglalta a forgatókönyvet jegyző David Koepp (vagy az eredeti regényt író Michael Crichton) a Jurassic Park franchise univerzumának leglényegesebb történeti keretét. Az alapvetés kibontása pedig immár két teljes trilógián keresztül, és mindenféle spinoff-sorozaton keresztül le is zajlott, vagyis a sztori talán lezártnak tekinthető, bár az általános nőuralomig mintha sajnos nem jutottunk volna el. De mit tudunk a filmek tudományos valóságtartalmáról mondani, és mit jelentettek a mi életünkben a két Jurassic-trilógia darabjai? Erről szól a Parallaxis legújabb epizódja.
A White Sam fegyverklubban puskacső alá vetjük a nevadai sivatagi kisváros lakóinak élet-halál harcát a gigászi méretű és vérszomjas, gilisztaszerű lényekkel, a graboidokkal. A Kevin Bacon és a májusban elhunyt Fred Ward főszereplésével 1990-ben készült horror-vígjáték könnyed kikapcsolódás az egész család számára.
Az északi féltekén szeptemberben kezdődik a csillagászati megfigyelési szezon, amikor az éjszakák kezdenek hosszabbak lenni, megkönnyítve ezzel a csillagok és egyéb égi objektumok megfigyelését. A Jupiter és gyakorlatilag egy telihold kellemes párosával köszönthetjük az új évszakot ezen a hétvégén.
A 140. Sokolébresztő témája a startálláson várakozó SLS (Space Launch System, Űr-indítórendszer) óriásrakéta, tetején az Orion Hold-űrhajóval, melynek felbocsájtása ugyan éppen csúszik, de az új korszak hajnala már nagyon közel van. Azt is mondhatjuk, hogy a projekt beharangozásakor emlegetett 2016-os startdátumhoz képest már tényleg bagatell az a néhány hetes-hónapos halasztás, amely elválaszt minket attól, hogy fél évszázad után ismét olyan űrhajó jusson el a Hold térségébe, amely képes embereket szállítani. De mi az oka a késlekedésnek, miért fontos egyáltalán égi kísérőnk közelébe repülni, amikor már jártunk ott, és mi minden más utazik az Orionon kívül az SLS tetején? Végül: mi várható a még távolabbi jövőben? Ezekről elmélkedtünk legkisebb, de egyre nagyobb vendégszakértőnkkel, Rakétafüsttel.
A negatív hírek folyamatos olvasása komoly testi és lelki problémákhoz vezethet egy új tanulmány szerint. A megkérdezett mintegy 1100 ember 16,5 százaléka mutatta a "súlyosan problémás" hírfogyasztás jeleit, ami nagyobb stresszhez, szorongáshoz és az egészségi állapot romlásához vezet. A súlyosan problematikus hírfogyasztás jeleit mutatók 74 százaléka számolt be mentális és 61 százaléka testi problémákról - idézte a brit The Guardian hírportálja a Health Communication tudományos lapban megjelent kutatást.
Asztrobiológusok egy csoportja lenyűgöző, sőt egyenesen elmebajos gondolatkísérletet ötlött ki: ha egy Földhöz hasonló bolygó "élhet", akkor lehet-e saját elméje is? A kutatócsoport az International Journal of Astrobiology című folyóiratban jelentette meg a kérdést vizsgáló tanulmányát. Ebben bemutatják a "planetáris intelligencia" gondolatát, amely egy egész bolygó kollektív tudását és megismerését írja le.
Szeptemberi adásunk vendége Ivanics Ferenc, a Bakonyi Csillagászati Egyesület elnöke, aki maga is sci-fi rajongó, a Gyűrűk Urát mint regényt viszont már felnőtt korában ismerte meg. Mégis képes science-fictionként tekinteni rá. Az alkotás sikere az univerzumépítésben mutatkozik meg, ezek a nagy sci-fi és fantasy íróknál mind előfordulnak. Tolkiennél is megjelennek különböző kultúrák, nyelvek és fajok, Középfölde maga is egy multikulturális hely.
Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke 1968-ban olyat alkotott, hogy máig megemlegetjük. Nagyon nehéz azóta például úgy meghallani Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra című 1896-os szimfonikus költeményének főtémáját, hogy az embernek ne önkéntelenül is a híres képsor villanjon be, amiben az öntudatra ébredő majomember diadalittasan észreveszi, hogy egy csontdarabot eszközként lehet használni. Innen pedig már csak egy snitt és néhány millió év a Föld körüli pályán üzemelő forgó űrváros. Természetesen a 2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey) című klasszikusra gondolunk, egy valódi "emberiség-költeményre" a mozivásznon, amely azóta is meghatározza, hogy milyennek illik elképzelnünk és éreznünk azt az űrkorszakot, amelyben azóta már igencsak benne élünk. Nagyon jó kérdés, hogy mitől tudott ez a film és a vele egyidejűleg megjelent regény ikonikussá válni: vajon önmagában is ennyire erős, vagy kellett a hatáshoz az is, hogy abban az egyszeri és megismételhetetlen történelmi pillanatban született, amikor az Emberiség megtette első tétova szárnypróbálgatásait a kozmoszban. Erre legalább részválaszt tudunk adni évadnyitó podcastunkban, ugyanis adásunk mindhárom szereplője, Klaudia, Miklós és a most debütáló új műsorvezető-alaptagunk, Géza már csak életkorukból adódóan is lemaradtak az asztronautika hőskoráról. A film mégis működik, minden vontatottsága ellenére, vagy talán épp azért.
Űrös műsorunk, a Sokolébresztő legújabb adásában folytattuk Vlagyimir Mihailovics Komarov tragikus, ötvenöt évvel ezelőtti űrbéli kalandjának kitárgyalását Várhegyi Zsolttal, akivel eléggé kemény forráskritikának vettetük alá az Interneten burjánzó, vadhajtásokkal egyre gazdagodó Komarov-legendát. Előző adásunkban eljutottunk addig, hogy a félig nyitott napelempanelekkel és hibás helyzetmeghatározó rendszerrel bukdácsoló űrhajót, melyben a fedélzeti hőmérséklet az űrkezeslábasban nem éppen kellemesnek mondható 13°C-ra zuhant, a tapasztalt kozmonauta és a földi irányítás kreatív szakembergárdája szinte csodával határos módon rábírta arra, hogy visszainduljon a Föld felé. Ám a java még hátra volt.
Egészségügyi okok miatt távozni kényszerül a 2019-ben a Juhari Zsuzsanna-díj különdíjában, 2020-ban és 2021-ben elismerő oklevélben részesült tudományos és fantasztikus podcast univerzum főszerkesztője és kreatív producere, Horváth Ádám Tamás. A 37 éves szakember az elmúlt héten szenvedett agyi érkatasztrófát, jelenleg kórházban ápolják.
A Robotzsaruban látottakhoz képest a vér és a leszakadt testrészek helyett ebben az alkotásban a csillaghajó gyalogság röpköd, hogy legyőzze az emberiség létét fenyegető CGI bogár hadsereget. A kemotoksz hadtest kalandjaival, és a Starship Troopers – Csillagközi invázió című mozival folytatjuk Paul Verhoeven sorozatunkat.
Űrös műsorunk, a Sokolébresztő legújabb adásában az űrmérnöki fejlesztőmunkák nehézségeit és kockázatait személyes tapasztalatai alapján is jól ismerő Várhegyi Zsolttal göngyölítettük fel a Vlagyimir Komarov űrhajós életét követelő Szojuz–1-baleset 55 évvel ezelőtti történetének részleteit. Törzshallgatóink észrevehették, hogy az elmúlt szárharminchét epizódunk közül eddig egy sem foglalkozott célzottan olyan űrrepülések történetével, amelyek tragédiába torkollottak. Ennek talán az is lehetett az oka, hogy a számunkra oly fontos történeti hitelesség elérését megnehezíti, hogy az űrbalesetek témakörében burjánzanak az összeesküvés-elméletek, vagy ami még rosszabb, az olyan mendemondák, amelyek akár igazak is lehetnének, mégsincs igazolható valóságmagjuk. Az 1967 áprilisában bekövetkezett Komarov-tragédiára különösen igaz ez: ahogy Zsolt is említette, az Interneten, de még a nyomtatott nyugati szakirodalomban is hemzsegnek a Szojuz–1-el kapcsolatos "népmesei" elemek, a repülés közben ordítva szentségelő pilótától a végső rádiós búcsúra az irányítóközpontba rendelt űrhajósfeleségig, melyek szinte bizonyosan nyugati újságírók agyszüleményei. Adásunkban megkíséreltünk rendet tenni ezekben a kérdésekben is és hitelesen felvázolni a valós eseményeket. 
