Markovics Botond, azaz írói nevén Brandon Hackett első írásait, az Én, a halhatatlan novellaciklus 2180. Kirajzás című darabját azonnal a magyar irodalmi élet egyik legnagyobb elismerésével, a fantasztikus zsánerű műveknek járó Zsoldos Péter-díjjal jutalmazták 2003-ban. Az azóta már számos népszerű regénnyel büszkélkedhető ötszörös Zsoldos Péter-díjas magyar sci-fi-író, Brandon Hackett volt Ivanics-Rieger Klaudia, a Bakonyi Csillagászati Egyesület alapító tagjának vendége a SzubZsáner című új podcastünk első epizódjában.
Markovicsra jellemző az epikusság, hősei egész népeket irányítanak, de történetük egyben családtörténet is, számos visszatérő motívummal. Korábbi műveire jellemző űroperai vonulattal szakítva a transzhumanizmus egyes témáit boncolgató sci-fi regénye 2007 nyarán jelent meg, amit 2008-ban újabb követett. Ebben a technológiák előrelátható fejlődésére alapozva egy jól definiálható transzhumanista jövőkép jelenik meg, a regény központi témája pedig a technológiai szingularitás. A regény a technológia fejlődéséből kiindulva azt vizsgálja, hogy a megváltozott körülmények között mivé válik, mivé válhat az ember és az emberi társadalom. De a teljesség igénye nélkül írt még történetet mesterséges intelligenciákról, egy földönkívüli civilizáció meghökkentő világáról, az időutazás elterjedésének nem várt következményeiről, és arról, hogyan él együtt az emberiség más idegen fajokkal a Földön.
A SzubZsáner első részében egyebek mellett az eddig megjelent könyveiről, elsősorban a Xenóról, az Isten gépeiről és az Eldobható testekről esett szó, és arról is, hogyan születnek az író ötletei.
emTV.hu // a Wikipedia alapján
