A 140. Sokolébresztő témája a startálláson várakozó SLS (Space Launch System, Űr-indítórendszer) óriásrakéta, tetején az Orion Hold-űrhajóval, melynek felbocsájtása ugyan éppen csúszik, de az új korszak hajnala már nagyon közel van. Azt is mondhatjuk, hogy a projekt beharangozásakor emlegetett 2016-os startdátumhoz képest már tényleg bagatell az a néhány hetes-hónapos halasztás, amely elválaszt minket attól, hogy fél évszázad után ismét olyan űrhajó jusson el a Hold térségébe, amely képes embereket szállítani. De mi az oka a késlekedésnek, miért fontos egyáltalán égi kísérőnk közelébe repülni, amikor már jártunk ott, és mi minden más utazik az Orionon kívül az SLS tetején? Végül: mi várható a még távolabbi jövőben? Ezekről elmélkedtünk legkisebb, de egyre nagyobb vendégszakértőnkkel, Rakétafüsttel.
Az SLS-start halasztásának közvetlen oka a hidrogénszivárgás, melyet az üzemanyag betöltése során észleltek az óriásrakéta "tanksapkája" közelében. Werner Norbi asztrofizikus barátunk így fejtette ki ezzel kapcsolatos lesújtó véleményét: "rendesen nagy szégyen… ötvenéves technológia 23 milliárd dollárért és még feltankolni sem tudják". Ami igaz az igaz, de a hidrogén, az univerzum leggyakoribb ám legkisebb atomi méretű eleme eléggé trükkös jószág. Nem csoda, hogy a szintén részben hidrogén-oxigén durranógáz-eleggyel hajtott space shuttle startjait is átlagosan kétszer-háromszor halasztották a repülések előtt, nem ritkán éppen az üzemanyag betöltésével kapcsolatos komplikációk miatt. Nem volt ez másképp az SLS esetében sem, pedig múlt hétfőn már össze is ültünk a Spacejunkie-s srácokkal közvetíteni a felbocsátást. De már akkor elkezdődött a szivárgás-ügy, s a helyzet csak romlott a következő, szombati indítási kísérletig. Jelenleg úgy fest, hogy a hibát az indítóálláson is tudják orvosolni, vagyis a monstrumot talán nem kell visszaszállítani a szerelőcsarnokba, ám az indulás a Föld és a Hold kedvezőtlen helyzete miatt még a legjobb esetben is jó két hetet várat még magára.
Ám ez a kis szusszanásnyi csúszás a nagy esemény előtt kitűnő lehetőséget adott arra is, hogy Rakétafüsttel megbeszéljük az űrállomások és a rakétatechnológia jövőjének néhány érdekes részletkérdését és hogy megismerkedjünk az Orion "potyautasai" közül kettővel, a Holdra labdaként rázuhanó japán nano-impaktorral és az SLS utolsó fokozatáról egészen egy kisbolygóig elnapvitorlázó demonstrációs szondával. Na és persze az Orion belsejében helyet foglaló emberszerű fantomokkal, amelyek magyar fejlesztésű sugárzásdetektorokat is tartalmaznak. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép, kép: NASA
