Teljes holdfogyatkozás kezdődik hétfőn hajnalban, amely Magyarországról is megfigyelhető lesz napkelte előtt, részleges holdfogyatkozásként a látóhatáron. Mint az MTI által szemlézett Svábhegyi Csillagvizsgáló közleményében olvasható, május 16-án, egy viszonylag hosszú teljes holdfogyatkozás várható.

Vannak olyan alkotások, előadók, kulturális jelenségek, amelyek vagy akik egyszerűen szakterületük csúcsát képviselik. Még ha valaki esetleg az egész műfajt en bloc elviselhetetlennek is tartaná és mélységesen megvetné, még akkor is, pusztán objektív mérlegelés eredményeképpen is be kellene látnia, hogy ami Oszvald Marika az operett, vagy Marcell Duchamp a dadaista szobrászat világában, az a mindmeghalunk-ufós-csillagossávos-műanyaghazafias-trash-mozi-hőseposz zsánerében csakis a mindörökre felülmúlhatatlan A függetlenség napja lehet. Azt gondolom, hogy nem csak 1996-os gyermeki önmagunk mindent magába szívó nyiladozó elméje miatt égett a retinánkba vagy tudatalattinkba az a képsor, amikor Will Smith az ejtőernyőjébe csavarva vonszolja maga után a kaliforniai (vagy új-mexikói?) sivatagban a rusnya polipszerű űrlényt, vagy amikor az USA elnöke azt mennydörgi, hogy "atomot a bestiáknak". A városok fölött lebegő hatalmas csészealjak látványáról nem is beszélve. Szóval, habár sokat ekéztük manapság a stuttgarti német Roland Emerichet, de ezt az egyet meg kell neki hagyni: A függetlenség napjával új szintre emerte az amerikai katasztrófa-sci-fit. Az immár több mint negyedszázados filmről beszélgettünk a legfrissebb Parallaxis podcast keretében.

A legújabb Sokolébresztőben Szentpéteri László, az Űrvilág alapító-főszerkesztője vendégeskedett. Hozzá jellemzően akkor szoktunk fordulni, amikor a műholdas távérzékeléssel, katonai űrfelderítéssel illetve kelet-ázsiai űrtevékenységgel kapcsolatos témák válnak aktuálissá, s most sem volt ez másképp. A szomszédban dühöngő háború ugyanis nap mint nap felhívja a figyelmet a különböző elektromágneses sugárzástartományokban (a látható fénytől az infravörösön át a rádióig) vizsgálódó "kémműholdak" stratégiai fontosságára a modern hadviselésben. Láthatjuk ezt az akciófilmekben is, ahol a különleges ügynököket vagy harcosokat mindentudó háttérembereik gyakorlatilag bármely pillanatban el tudják látni néhány centiméteres felbontású műholdképekkel, melyek a nap huszonnégy órájában lefedik a Föld minden pontját, sőt mindenféle varázslatos hollywoodi algoritmussal tetszőlegesen élessé javíthatók, lehetővé téve rendszámok leolvasását, vagy arcok felismerését és hasonlókat. Sejthetjük, hogy ez azért nem olyan egyszerű a valóságban, mint a mozivásznon: a Földet nagyjából másfél óránként poláris pályákon megkerülgető felderítőholdaknak jellemzően napokat kell várniuk ahhoz, hogy újra egy adott földrajzi hely fölé kerüljenek, s még a legnagyobb tükörátmérővel sem valószínű, hogy 6 cm-esnél kisebb részleteket észlelhetnek. Persze mondanunk sem kell, hogy sokszor csak okos találgatásokba tudunk bocsátkozni az űrbéli haditechnikával kapcsolatban, hiszen az erre vonatkozó adatok nagy része természetesen titkos. De azért elmélkedni lehet a témáról.

Harmadik alkalommal emelkedik a magasba az Űrbatyu nevű szonda, mely ismét a közeli világűr tartományát vizsgálja majd kamerájával és műszereivel. Az Űrbatyu III szondán a sztratoszférába utazik egy Insta360 One R virtuális valóság kamera, hogy igazán egyedi felvételekkel örökítse meg az izgalmas utazást.

Amikor a nyolcvanas években a Voyager-űrszondák először repültek el a Szaturnusz közelében úgy, hogy rálássanak annak északi sarkvidékére (a korábbi Pioneer-11 küldetésen erre nem nyílt lehetőség) valami döbbenetest vettek észre: egy teljesen szabályosnak tűnő, a környezetétől színében is markánsan elkülönülő óriási hatszög alakú foltot. A mintázat átmérője a becslések alapján közel 30 000 km-esnek adódott, vagyis a hatszög egyetlen oldala hosszabb, mint a Föld átmérője. Nyilván azonnal felmerült az ötlet, hogy a Polar Hexagon (sarki hatszög) nem más, mint egy földönkívüli civilizáció gigantikus bolygómérnöki alkotása, ám a természet is bővelkedik hatszöges szimmetriájú alakzatokban: gondoljunk a hópelyhekre, a méhkaptárak szerkezetére vagy a badacsonyi bazaltorgonákra. Habár az 1997-ben felbocsátott Cassini orbiter nagyon alaposan feltérképezte azóta a Naprendszer legnagyobb légörvényének bizonyuló hatszöget, máig nincsen egyetértés a kutatók között annak tekintetében, hogy mi is okozza e különleges jelenséget. Kollégáimmal a Kármán-laborban gondoltunk egy nagyot és az ESA pályázatára terveztünk egy űrkísérletet, melyben lekicsinyítve modellezhetjük a Szaturnusz óriási hatszögét. Ehhez ráadásul nem is kell elrepülnünk a Naprendszer hatodik bolygójához, elég "csak" kétszázhatvan kilométerrel a harmadik planéta felszíne fölé emelkedni. Erről a tervről szólt a százharmincadik Sokolébresztő.

Az elmúlt héten kiderült, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa nem újítja meg a Tilos Rádiót üzemeltető alapítvány szeptemberben lejáró médiaszolgáltatási jogosultságát, mivel ismételt vagy súlyos jogsértés esetén a megújítás lehetősége a törvényi rendelkezéseknek megfelelően kizárt – írja a Media1. Ez röviden azt jelenti, hogy a nyár végén nagy bizonyossággal elnémul az eddig a fővárosban 90,3 MHz-en fogható közösségi rádió, ahol a Parallaxis Univerzum Sokolébresztő című műsorának premier-adásai is hallhatók.

A nagypénteken, s egyúttal pészach első estéjén megjelenő új Parallaxis podcast témájául egy eléggé rázós kérdéskört választottunk: a vallások és a természettudományos világkép összeegyeztethetőségét, vagy annak hiányát. Van-e itt egyáltalán bármi baj? Nyilván vallása és természettudománya válogatja! Ha volna például egy olyan vallás (és ki tudja, nem létezik-e ilyen a világ többtízezer különböző kultusza közül), amely dogmaként hirdetné, hogy a Föld banán alakú, s követői tapasztalati tényként szembesülnének azzal, hogy ez nem tűnik igaznak, többféle dolgot tehetnének, hogy elkerüljék azt a valamit, amit a pszichológusok kognitív disszonanciának szoktak nevezni. Egyfelől azt is mondhatnák, hogy lám-lám, a szentnek vélt alapigazság valójában hazugság, s ezzel az egész vallást elhagynák annak minden értékes és potenciálisan valódi igazságokon alapuló részével együtt. Vagy felvehetnének egy kimagyarázkodóbb attitűdöt, amely szerint a dogmák közül csak egyik-másik értendő szó szerint, ám a banán-Földre vonatkozók inkább metaforikusak, vagy épp későbbi betoldások az amúgy korrekt szövegbe, esetleg emberi tévedésből eredő félrefordítások. Ez végső soron a nekik tetsző vallási tételek ilyen-olyan okokból történő kiválogatását, s a nem szimpatikusak felülbírálását jelenti. Milyen válaszokat adnak a Parallaxisos arcok, amikor (habár nem Banánföld-hívők) ilyen kérdésekkel szembesülnek? Ezeken a dilemmákon is pörögtünk a legújabb adásunkban.

Az ELTE TTK Anyagfizikai Tanszékén végzett mikromechanikai kísérletek során kiderült, hogy a fémek maradandó alakváltozása során lejátszódó mikroszkopikus deformációs lavinák tökéletes analógiát mutatnak a földrengésekkel. Az ELTE közleménye szerint a felfedezést az egyetem egyedülálló kísérleti berendezése tette lehetővé, mely képes érzékelni a néhány köbmikrométeres fém mintadarabokból érkező rugalmas hullámokat.

Oroszország újraindítja Hold-programját – jelentette be Vlagyimir Putyin orosz elnök a távol-keleti Vosztocsnij űrrepülőtéren kedden, az űrhajózás napja alkalmából megtartott kitüntetési ünnepségen, Jurij Gagarin repülésének hatvanegyedik évfordulóján.

A Hégető Honorka Alapítvány 2022-ben elsősorban azokat az alkotásokat várja, amelyek mozgókép vagy fotó-sorozat formájában mutatják be a háború különböző arcait, az arra adott emberi reakciót. A díj továbbra is teret ad a háborútól független társadalmi problémákat bemutató alkotásoknak is.

A SzubZsáner második adásában Takács Gáborral, a Gabo kiadó szerkesztőjével beszélgetett Ivanicc-Rieger Klaudia, a Bakonyi Csillagászati egyesület alapító tagja.. Az adás témája Emily St. John Mandel Tizenegyes állomás című műve volt, melyet sorozatként adaptált az HBO Max. A regény kapcsán olyan kérdések merültek fel, mint a kortárs sci-fi írónők megbecsültsége, illetve, hogy kell-e nekünk vírushelyzetben egy könyv, ami egy globális járvány után játszódik. A sorozat kapcsán szóba került az adaptálhatóság, a sorozatot ért kritikák is.

Sok olyan, főleg klasszikusnak mondható 80-as, 90-es évekbeli kisképernyős sci-fi alkotás van, ami témáját, alapsztoriját tekintve, vagy egyéb okokból nem fér bele a Parallaxis Podcast adásaiba. Főszerkesztőnk például már négy éve kutat valami ürügy után, hogy a Szellemirtókról adás készüljön, de számos olyan film és sorozat van a filmtörténet ezen két évtizedében, amit szívesen megvitatnánk a Parallaxis Univerzumban.

Három hónap múlva lesz negyedszázada, hogy sokunknak kitörölhetetlen generációs élményt okozva, a maga kissé talán őrült, de mindenképpen vagány és formabontó leszállási technikájával lehuppant a vörös bolygóra a Mars Pathfinder űrszonda, elindítva azt a korszakot, amelyben azóta szinte minden indítási ablakban (vagyis nagyjából kétévente) indul valamiféle földi szerkezet a Mars felé. Nekem is meghatározó, ha patetikusan akarnék fogalmazni, sorsfordító pillanat volt ez. Kiskamaszként hajnalig fennmaradtunk, hogy megnézzük a CNN-en élő adásban, ahogy betöltődnek a felvételek egy másik bolygó felszínéről. Nem élhettük át, amikor Gagarin felment, meg Armstrong leszállt a Holdra, de ott volt nekünk a szupermenő Mars Pathfinder, ami több mint húsz év után az első landolást produkálta a szomszéd bolygó rozsdás felszínén.