A hétfő reggeli Sokolébresztőben, vagyis a Tilos Rádióban kétheti rendszerességgel jelentkező "űrös" műsorunkban a közeljövő csillagközi űrkutatási projektjeiről beszélgettem Werner Norbert asztrofizikus és űrfanatikus barátommal. Jurij Milner orosz-izraeli milliárdos és IT-guru nem kevesebb, mint százmillió dollárt rakatott félre a Breakthrough Starshot projektre, melynek célja, hogy egy emberöltőnyi időn belül, vagyis nagyjából húsz év múlva icipici, grammnyi tömegű nano-űrszondák (starshipek helyett starchipek) induljanak útra a Naphoz legközelebbi csillagrendszer irányába.

Igen! Sikerült ürügyet találnunk arra, hogy végre dinoszauruszokról beszélgessünk a Parallaxis Podcastben. Ezt figyeljétek: június 11-én, azaz éppen a mai napon pontosan huszonhét éve mutatták be az amerikai mozik a Jurassic Parkot. Azóta sem értjük, hogy a 3-99 éves gyerekeket miért képesek extatikus rajongásra gerjeszteni a földtörténeti középidő szárazföldi gerinces megafaunájának lényei, de tény ami tény, Steven Spielberg és Michael Crichton (az író) nagyon beéreztek valamit. A film sikere, majd nyomában a dínóalbumok, kulcstartók, műanyag fröccsöntött bigyók özöne olyan ütemben és oly elementáris erővel söpört végig bolygónkon, mint hatvanötmillió évvel ezelőtt a Chixculub-meteor lökéshulláma. De mi lehetett a példátlan siker titka és mi a helyzet a franchise tudományos hátterével?

A hétfői Sokolébresztőben mi másról is beszélhettünk volna állandó szakértő barátommal Werner Norbival, mint az időközben Endeavour (törekvés) névre keresztelt Crew Dragon űrhajóról, mellyel 2020. május 30-án egy valóban új korszak kezdődött az emberes űrtevékenységben. A SpaceX által kifejlesztett, de a NASA által megrendelt és felügyelt új játékszer minden idők első orbitális "magánűrhajója", startja pedig majdnem kilenc év után az első alkalom, hogy amerikai űrhajósok nem orosz Szojuzokon indulnak el az űrbe, hanem "tisztességes, hazai fejlesztésű" járművel.

Vadonatúj podcastünket a Crew Dragon űrhajó tervezett floridai startja előtt vettük föl, melyet aztán az időjárás viszontagságai miatt alig tizenhat perccel az indítási időpont előtt elhalasztottak szombatra. Az új űreszköz legelső, berepülő útján a két amerikai asztronauta célja az lesz, hogy összekapcsolódjanak a Nemzetközi Űrállomással, kiegészítve a fönt lévő orosz-amerikai csapatot. Négy évtizeddel ezelőtt a ma már mindennapos nemzetközi legénységek még jócskán szenzációszámba mentek, hiszen akkor még csak öt év telt el az első amerikai-szovjet űrbéli kézfogás óta. 1980-ban ugyanezen a napon egy másik kétfős személyzet manőverezett odafönt, hogy megközelítse az ISS "nagyanyját", a Szaljut-6 űrállomást. A hajót Szojuz-36-nak hívták, rádióhívójele Orion volt, s fedélzetén utazott egy Farkas Bertalan nevű srác is, akivel Magyarország a Föld hetedik olyan országává vált, amelynek az állampolgára feljutott a kozmoszba.

Rohamosan közeledik a Dragon-2 űrhajó első emberes útja, mely a tervek szerint jövő héten véget vet annak a csaknem kilenc éve tartó dicstelen állapotnak, hogy az Egyesült Államok nem képes önerőből embert indítani az űrbe. Addig pedig nem kis nosztalgiával gondolunk a NASA legendás space shuttle űrrepülőgéprendszerére, amely nélkül a Nemzetközi Űrállomás vagy épp a Hubble-űrtávcső sem létezne. Bár a legendás orbiterek immár kiállítási tárgyak, Amerikának ma is létezik egy aktív űrrepülőgépe, ami most is éppen odafönt kering, mégis alig tudhatunk róla valamit. Ez a rejtélyes űreszköz a múlt hétvégén Cape Canaveralről hatodik útjára indult X-37B, a space shuttle kb. 1:4 méretarányú, utasok nélküli "kistestvére". A hétfői Sokolébresztőben, vagyis a Tilos Rádión kéthetente jelentkező űrműsorunkban meg is néztük a startot és közben alaposan megszakértettük a látottakat, mégpedig rendhagyó módon a "Rakétafüst" művésznéven bejelentkező négyéves, kiscsoportos óvodás űrszakértő-vendégemmel.

Önvezető autók, fotocellás ajtók, tabletek, űrállomások, okos otthonok, génmanipuláció és "tyumm-tyumm" lézerek – sokáig lehetne sorolni az olyan, ma már hétköznapinak vagy legalábbis megszokottnak tekinthető találmányokat, amelyeket a sci-fi regények vagy filmek évtizedekkel azelőtt bemutattak, mint ahogy a valóságban létrejöttek, a hozzájuk kapcsolódó dilemmákkal, veszélyekkel együtt. Ha még nem tart ott a technika, add hozzá a képzeleted és gondold végig a futurisztikus helyzetekben rejlő lehetőségeket, de úgy, hogy ez ne menjen szembe mindazzal, amit a világról már tudhatunk. Valami ilyesmi lehet a (tudományos szempontból) jó sci-fi "receptje" és szerencsénkre akad ilyen bőven. De hogyan láthatta például Stanley Kubrick csapata 1968-ban a 2001: Űrodüsszeia forgatásakor, hogy hogyan fog kinézni az Apple iPadje vagy a Gastroyal krumplipüréje? Esetleg önbeteljesítő próféciákkal állunk szemben és a jóféle sci-fin nevelkedett mérnökpalánták törvényszerűen megvalósítják gyermekkoruk filmélményeit? Vadonatúj podcastünkben ilyesmikről beszélgettünk.

1980. május 26-án magyar idő szerint 20 óra 20 perckor elindult a világűrbe a Szojuz-36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan századossal, a Magyar Népköztársaság kutató űrhajósával. A Parallaxis csapata az évfordulót azzal ünnepli, hogy a repülésnek szentelt podcast-adásunkon kívül Facebook oldalunkon "valós időben" követni fogjuk a négy évtizeddel korábbi eseményeket a korabeli hiradások, eredeti fényképek, hangfelvételek és Valerij Kubászov űrhajóparancsnok önéletrajzi regényének részletei segítségével.

A Tilos Rádióban jelentkező home office-űrműsorunk legutóbbi adásában mi más is lehetett volna a témánk, mint a NASA terveiben szereplő grandiózus személyzetes Artemis-program friss mérföldköve, vagyis a Hold felszínére a hivatalos tervek szerint 2024-ben leszálló új űrhajók fejlesztésére megkötött szerződések. Állandó szakértő barátommal, vagyis Werner Norbival megbeszéltük, hogy mit is jelent pontosan a jövőre nézve, hogy az űrügynökség nem egy, hanem rögtön három konzorciumnak is odaítélt néhány laza százmillió dollárt arra, hogy a következő tíz hónapban tovább dolgozzanak a Hold körüli pálya és a felszín között "ingázó" új holdkompok tervein.

Egy évvel a tragikus tűzeset után a National Geographic látványos dokumentumfilmben mutatja be a világ egyik leghíresebb katedrálisának helyreállítási munkálatait. A rekonstrukciót a világjárvány is jelentősen megnehezítette, a koronavírus miatt ugyanis egy időre fel kellett függeszteni a munkálatokat.

Ádám és Miklós körülbelül öt kilométerre laknak egymástól, míg Csaba nagyjából huszonöt kilométerre tőlük. Ezek nem nagy számok, könnyen elképzelhetünk ekkora távolságokat, de mi van akkor, ha kozmikus méretekről van szó? Hogyan határozták meg ókori elődeink a világegyetemben tapasztalható hatalmas távolságokat, és hogyan határozzák meg a kutatók ma? Ami nem kézzelfogható, arra a tudomány ad választ, ahogy egy távoli csillag vagy bolygó légkörének összetételére, vagy az ásatásokon talált leletek korára. A mentőautók szirénájától a világegyetem tágulásáig a Parallaxis aktuális epizódjában, melyben megismerkedhetünk a kutatók manualjával, amit a tudomány csatolt a természet kézikönyvéhez.

Kevéssé ismert tény, hogy első űrhajósunk egy eléggé különleges pályán repült nyolcnapos küldetése során. Pontosabban nem is maga a pálya volt rendkívüli, hanem az időzítés. A Föld körül néhány száz kilométer magasságban keringő űrhajósokkal kapcsolatban gyakran megjegyzik, hogy másfél óránként láthatnak gyönyörű napkeltéket és napnyugtákat. Mindez általában igaz is, hiszen nagyjából nyolc kilométeres másodpercenkénti sebességgel száguldva valóban ennyi idő alatt kerülik meg bolygónkat. Mégis, Farkas Bertalan és parancsnoka Valerij Kubászov folyamatosan, megszakítás nélkül napfürdőzhettek volna az űrállomás valamelyik ablakából. Nade hogyan lehet ez? A történelmi küldetés közelgő negyvenedik évfordulója remek alkalmat biztosít többek között arra is, hogy a műholdak mozgásának furcsaságain is elmerengjünk. 

Különleges bináris feketelyuk-rendszer gravitációs hullámait észlelte a LIGO-Virgo detektorhálózat. Ez az első olyan megfigyelt kettős feketelyuk-összeolvadás, ahol a két fekete lyuknak egymástól nagymértékben eltér a tömege.

A galaxisokon belüli gázmozgások elemzése révén a szakértők arra jutottak, hogy a csillagok egy része a galaxisokon belül alakult ki, míg más részük kívülről származhat – írja a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő hírportál.