A Final Fantasy – A harc szelleme (2001) története a 2065-ös évben játszódik, amikor az emberiség egy földönkívüli fajjal, a fantomokkal harcol. A film lenyűgöző látványvilága és egyedi stílusa mérföldkő a CGI animáció terén, miközben a cselekmény egy izgalmas és komplex sci-fi kalandot kínál, tele misztikummal és filozófiai mélységgel. Ez egy olyan alkotás, amely összekapcsolja a szórakoztatást és a művészi kifinomultságot, ám mindezzel kapcsolatban műsorvezetőink között nem volt teljes az egyetértés.
Nos, van olyan műsorvezetőnk, például e sorok írója is, aki köztudomásúlag egy kő alatt él, ráadásul úgy, hogy sosem volt oda a számítógépes játékok nagyon gyakran (szerinte) giccsbe hajló esztétikájáért vagy mijéért. Ez amúgy nyilvánvalóan ennek a konkrét műsorvezetőnek a személyes defektje, ezzel kapcsolatban bizonyára érdemes lenne a megfelelő terápia mielőbbi foganatosítása. Ilyen alaphelyzetből persze nehéz lett volna lebilincselnie a szerzőt az egyébként is minden idők leglegendásabb pénzügyi mozis buktái között számontartott Final fantasy-nak, Szakagucsi Hironobu japán villamosmérnök-informatikus-játéktervező és filmrendező minden nemes igyekezete ellenére, aki pénzt és technológiát nem kímélve valóban megalkotott egy egész estés CGI-filmet egy olyan korszakban, a kilencvenes és kétezres évek fordulóján, amikor ez még jócskán bravúrszámba, sőt forradalom-számba ment.
Ez mindenesetre egy elvitathatatlan filmtörténeti fontosságú érdeme a filmnek, ahogy az is, hogy olyan problémákon kezdhetünk el hatására gondolkozni, amik azért egy átlagos télies szerda délutánon, valljuk be, nem sokunknak jutnak eszébe. Hogy például mi történne a Föld szellemével, hogyha egy másik széjjelrobbant bolygó darabkái a Kaukázus vidékén ránk esnének, s a repeszdarabok hoznák magukkal a másik bolygó nem feltétlenül gonosz, de a földivel mindenképpen összeegyeztethetetlen szellemét? Megfér-e két bolygószellem egy asztenoszférában? S mi a helyzet a becsapódó bolygó halott lakóinak a szellemeivel? (Brrr, leírni is szörnyű ezeket a marhaságokat - a szerk.) Azokkal vajon jól ellennénk? Megannyi érdekes kérdés! Mi is elmerengtünk ezeken, habár tudományos szempontból nemigen tudtuk széjjelelemezni ezt a mozgóképet. Ennek ellenére, vagy épp ezért, remek kis beszélgetés kerekedett mindebből. Ahol azért egyzer-kétszer (na jó, indokolatlanul sokszor) megmlítettük, hogy hamarosan következik a századik Parallaxis podcast is. Addig is, itt van a kilencvenkilencedik, hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // kép: Sony Pictures Releasing
