Orha Zoltán társaságában felidéztük tudományos és médiatörténeti aspektusból is a negyedszázaddal ezelőtt, vagyis 1999. augusztus 11-én bekövetkezett feledhetetlen magyarországi teljes napfogyatkozást. Emellett szót ejtettünk néhány jelentősebb fogyatkozásról, és az azokhoz kapcsolódó történetekről is, a bibliai időktől a Honfoglaláson és Mátyás király korán át egészen Petőfi szemfájásáig. Végül megvizsgáltuk, hogy mikor és hova érdemes utazni Európában, ha ilyesmit akarunk látni a következő években.
Nagyon érdekes véletlen, illetve a mi szempontunkból csodálatos szerencse, hogy Holdunk átmérője szinte pontosan négyszázszor kisebb a Napénál, viszont tőlünk mért távolságuk is ugyanígy aránylik egymáshoz. Így tehát a két égitest nagyjából azonos szögátmérőjűnek tűnik fel az égen, s éppen ezért tud annyira lebilincselően látványos lenni, amikor előáll az a ritka helyzet, hogy a Föld, a Hold és a Nap pontosan egy vonalba kerülnek, s így a Hold árnyékkúpja belemetsz a földfelszínbe. A bolygón a hangsebesség kétszeresével végigsöprő holdárnyékban tartózkodók ekkor szinte apokaliptikus élményt élhetnek át, nappali sötétséggel, felbolydult állatokkal, s a döbbenetes látványt nyújtó napkoronával. Aki látta, sohasem feledheti, s azok a szerencsések, akik 1999. augusztus 11-én jó időben voltunk jó helyen, ilyenek vagyunk.
Sokunk számára a nagy naphoz tartozó generációs élmény a példátlan nemzetközi televíziós közvetítés is, ami a történelem során elsőként az égi jelenséget kísérte, s amelynek megálmodója, ötletgazdása és főszerkesztője vendégünk, Orha Zoltán volt, akitől érdekes és izgalmas kulisszatitkokat tudhattunk meg az adásban. Továbbá jelzem, hogy a Nagy Magyarországi Napfogyatkozásról, az azzal kapcsolatos személyes élményeikről a Parallaxis Univerzum Retrozabálók című podcastjában is megemlékeztek a kollégák nemrég. Azt is és ezt is hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép, térkép: NASA
