Bár elég erős a mezőny és nagy a tülekedés a Minden Idők Legagyatlanabb Ám Tudományosnak Látszani Akaró Filmje (MILÁTLAF) címért zajló versenyben, azt gondoljuk, hogy Jon Amiel rendező 2003-as klasszikusa, A mag (The Core) elég komoly eséllyel szállna ringbe a képzeletbeli elismerésért. Ha esetleg kimaradt volna: ez az a mozi, amiben a Föld magjában működő köráram egyszer csak megáll, s ezzel egyik napról a másikra összeomlik bolygónk mágneses tere. A pészmékeres emberek összeesnek, a Trafalgar téri galambok nekirepülnek a házaknak, az űrrepülőgép félrenavigálódik és hol máshol, mint Los Angeles belvárosában kénytelen leszállni. És mindez még csak a film első negyed órája volt. A későbbiekben a mű emeli a tétet, mi pedig egyre mélyebbre szállunk a tudományos színvonalban, meg sem állva a Föld középpontjáig. Viszont mindeközben remekül szórakozunk az önmaga paródiájának tekinthető alkotáson.