"Oké, repülésirányítók, figyelmet kérek! Ma az egész világ szeme rajtunk van, értünk szurkol mindenki. Eljött a mi napunk, és amit ma teszünk, arra örökké emlékezni fogunk. (...) Eljuttatjuk az első honfitársunkat a Holdra. A kockázat nagy, ez a munkánkkal jár. Nagyon sokat dolgoztunk, kemény időket éltünk át, de helytálltunk. És most itt az idő, hogy bizonyítsunk. Remek csapat vagytok, megtiszteltetés számomra, hogy a vezetőtök lehetek. Történjen bármi, én kiállok mindenért, amit ma tesztek. Sok sikert, és Isten áldjon bennünket!" (Kuti Zoltán fordítása).
Eugene F. "Gene" Kranz repülésigazgató az Apollo-program houstoni küldetésirányító termében (Mission Operations Control Room - MOCR) ezekkel a szavakkal buzdította a javarészt húszas éveikben járó mérnökökből verbuválódott geek-bajnokcsapatát a "White team"-et 1969. július 20-án. Néhány perccel később az Apollo 11 Eagle holdkompja megkezdte a leereszkedést égi kísérőnk felszínére, s a többi már történelem (amit alig fél éve mi is újraéltünk "valós idejű" Holdraszállás-közvetítésünkben).