Rezsabek Nándor alkalmazott környezetkutató, tudományos újságíró enyhén szólva sem ismeretlen a Parallaxis Univerzum hallgatótábora számára, hiszen a legutóbbi évadban nagyon jókat beszélgettünk vele mindenféléről, például a tudományos ismeretterjesztés buktatóiról, Kulin György munkásságáról, vagy éppen (a Harvard Avi Loebjével "súlyosbítva") a naprendszeren kívüli eredetű Oumuamua mibenlétéről, nem is említve a kitűnő tavalyi Planetocast című műsort. Mindennek fényében egészen meglepő, hogy több ismeretterjesztő és életrajzi könyvet, sőt még versesköteteket is szerzőként jegyző, mindenhez értő reneszánsz emberünket relatíve kevéssé beszéltettük egyik legnagyobb szerelméről: a meteoritikáról. Vagyis arról, hogy hogyan gyűjt, klasszifikáltat, vizsgál égi eredetű kő- és vasdarabokat egy földlakó. Honnan lehet megfejteni, hogy az Antarktisz jegén vagy épp a Szaharában begyűjtött darabkák a Naprendszer mely tájáról és mikor kerültek a Földre? Egyáltalán: hogy a viharba' tud kirepülni a Holdról, a Marsról vagy épp a Ceresről egy kövecske, s meddig kell annak bolyongania a világűrben, amíg véletlenül el nem találja ezt a nem is olyan nagy, Föld méretű céltáblát? Engem mindig is érdekelt a téma, de a végső lökést az adta, amikor egy szép napon Nándi elkezdte sorban a kezembe adni a fentebb említett bolygótestek egy-egy darabkáját budapesti lakásában. Ekkor született meg a 137. vagyis "jubileumi" Sokolébresztő témája.
Nándinál valóban minden van: az NWA 8409-es katalógusszámú feltételezett merkúri(!) eredetű darabtól kezdve egészen olyan fadarabig, amit az 1908. júniusi Tunguzka-esemény helyszínén fekvő, a becsapódás-robbanás által letarolt nyírfaerdőből hozott a Bolognai Egyetem expedíciója. Ám hősünk sokkal több, mint egyszerű gyűjtő: tudományos alapossággal ismeri és vizsgálja ezeket az elképesztő kincseket, s ha nem is a köves-Tunguz folyó vidékére, de európa nagy meteoritkrátereihez (más szóval asztroblémjeihez) maga is szervezett már expedíciókat, s elég komoly terveket szövöget a mintegy kétszáz ismert marsi eredetű meteorit lehullási körülményeinek big data alapú elemzéséről.
Ha valaki az adást hallgatva úgy belelkesülne, hogy azonnal meteoritgyűjtésbe kezdene, előbb forduljon szakemberhez, ugyanis Nándi úgy becsli, hogy az interneten árult példányok nagy része "álmeteorit", magyarul csalás. Másfelől azonban az ember követheti a norvég Jon Larsen jazzgitáros példáját is, aki egy elhanyagolt, évtizedek óta porosodó oslói háztetőről söpört össze nem kevés mikroszkopikus méretű kozmikus szemcsét, vagyis mikrometeoritot. Csak hát ember legyen a talpán, aki átválogatja, beazonosítja, klasszifikáltatja egy vödörnyi pormacska alkotóelemeit. Szerintem fantasztikusan érdekes adás volt, hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós // borítókép: Rezsabek Nándor // kép: Vincze Miklós
