Tudományos szempontból vizsgált filmünk történetében fontos szerepet játszik a barátság és a kreativitás, miközben fiatal főszereplőink igyekeznek megfejteni az idegen teremtmény rejtélyét és túlélni a városukban zajló különös eseményeket. A Super 8 (2011) egy látványos, ám igencsak túltolt lens flare orgia, amelyben egy gyerekekből álló filmes csapat tanúja lesz egy vonatbalesetnek, melyben kiszabadul E.T. horror-változata, aki egyaránt felforgatja a kisváros és főszereplőink életét.
Sok elképzelhető magyarázat van arra, hogy miért nem találkoztunk eddig földönkívüli lényekkel, akik csillagközi távolságokon átutazva, a fizika törvényeivel dacolva mégiscsak eljöhetnének hozzánk, hogy körülnézzenek, és igyanak-egyenek egy jót. Jobb esetben nem minket. A Fermi-paradoxon feloldása persze úgy is megvalósítható, hogy maga az alapállítás téves: az idegenek nagyon is itt vannak, csak éppen fogva tartják őket valahol az emberek, rendszerint valami katonafélék, egy szupertitkos bázison, például az 51-es körzetben. Ha így volna, akkor persze várható lenne az is, hogy néhány évtized alatt az intersztelláris lények megelégelik az Egyesült Államok kormányának vendégszeretetét, s megpróbálnak lelépni és hazaindulni, megbuherálva esetlegesen lerobban tűrhajójukat, bármibe kerüljön is. Ilyen, önmagukból kivetkőzött, szabadulni vágyó gagantikus ízeltlábú űrlények kiszabadulását mutatja be egy sajátos nézőpontból a boncolgatás tárgyát képező film. Külön érdekes, hogy a történet főszereplői gyerekek, akiknek a kis kertvárosi tinédzser-életükbe, s a producer Steven Spielbergére emlékeztető gyerekkori filmkészítői ambícióikba zuhan bele a filmtörténet legbrutálisabb (és legfizikátlanabb) vasúti szerencsétlensége keretében az egyik ilyen lény. Megnéztük, megszakértettük, jót szórakoztunk. Beszélgetésünkben terítékre került ez-az, az idegen ártalmatlanítására szolgáló fegyverektől az energia-és impulzusmegmaradás törvényeinek sérüléséig, sőt addig, hogy előfordulhat-e, hogy egy nem is kifejezetten intelligens állat űrutazásra képes ösztönlénnyé fejlődjön. Hallgassátok szeretettel!
emTV.hu // Parallaxis // cikk: Vincze Miklós
