A múlt héten kigördítették a NASA Kennedy Űrközpontjának történelmi 39B indítóállására a Space Launch System (SLS) nevű hatalmas rakétát, tetején az Orion űrhajóval. Ez az űrkomplexum legkorábban júniusban indul majd el az ember nélküli Artemis I tesztküldetésre a Hold körüli pálya felé. (Ha valaki szeretné a nevét az Orion kabinjában egy mikrocsipen megreptetni, az itt iratkozhat fel.) Természetesen az űrügynökség fejeseiben felmerült a kérdés, hogy ha már rengeteg pénzből megépült az SLS, mi mindenre lehetne még használni ezt az óriást a holdexpedíciókon kívül? A 2030-as évekre vonatkozó Decadal Survey (évtizedes felmérés) keretében többek között erre írtak ki pályázatot a tudományos közösség számára. A marylandi Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának kutatói egy jó ötszáz oldalas tanulmányt tettek le a NASA asztalára, benne az Interstellar Probe (csillagközi szonda) terveivel, melynek célja elrepülni több száz csillagászati egységnyire a Naptól, s alaposan megvizsgálni, hogy milyen fizikai viszonyok uralkodnak abban a tartományban, ami már nem igazán tekinthető a Naprendszer részének, s ahol már a napszél se fúj.