Görögül "asztron" (ἄστρον), annyit tesz: csillag. A "-logia" (-λογία) végződés pedig tudományt jelent. Vagyis az asztrológia, akár tetszik akár nem, szó szerint csillagtudomány! Csillagász barátaink, akik valóban többek között csillagok tisztességes, alázatos tudományos vizsgálatával, például látszó vagy valós mozgásukkal, belső működésükkel, pulzálásukkal, bolygórendszereikkel foglalkoznak, jogosan vannak bepöccenve, hogy ezt szép, érthető és általuk maximálisan kiérdemelt görög elnevezést immár évszázadok óta elbitorolja egy magát néha tudománynak, olykor pedig inkább vallásnak láttatni akaró obskurus kulturális képződmény. Természetesen nincs olyan csillagász, akit ne asztrológusoztak volna le véletlenül legalább egyszer (de inkább sokkal többször) karrierje során, és még csak azt sem mondhatják, hogy nincsen voltaképpen valahol igazuk ezeknek a laikusoknak. Mert ha volna igazság, bizony a csillagászatot kellene asztrológiának hívni (ehelyett be kellett érniük a kissé művi asztronómia elnevezéssel). Nincs persze min meglepődni: a két terület valaha egy és ugyanaz kellett, hogy legyen. Az ókori civilizációkban jellemzően a különféle papi kasztok feladata volt, hogy "tudják mi a csízió", s a csillagok állása alapján valóban képesek voltak több életbevágóan fontos jelenség bekövetkeztét jósolni, például hogy mikor várható a Nílus áradása. Nem is meglepő tehát, hogy ezeket a "csillagjósokat" aztán felruházta társadalmuk a jövőbelátás vélt képességével, s Keplernek még a 17. században is azzal kellett szembesülnie, hogy II. Rudolf császár horoszkópokat rendel tőle, az udvari csillagásztól.