Schuminszky Nándor "feneketlen" magán űrhajózási archívuma, mely lakásában, egy mátyásföldi társasház negyedik emeletén terpeszkedik, véleményem szerint egy valódi nemzeti kincs. Az űrkorszak kezdetétől napjainkig újságcikkek, nemzetközi folyóiratok, könyvek, relikviák, világűrt megjárt műszerek és alkatrészek, makettek, poszterek sokasága, meg persze a terabájtokban mérhető digitalizált anyag aligahnem a világon egyedülállóvá teszi ezt a gyűjteményt. Bizonyára léteznek nagyobbak is, ha máshol nem, hát az űrügynökségek meg a nagy múzeumok kezelésében, de olyan, ami egyforma részletességgel fedi le a korabeli amerikai és szovjet programokat is egy helyen, aligha. És éppen egy amerikai és szovjet vonatkozásokkal is bíró űrepizód okozott néhány éve alapos fejtörést a gyűjtőnek. Ugyanis az archívum rendezgetése során kezébe akadt egy fekete-fehér MTI-fotó 1970-ből, az alábbi hivatalos képaláírással: „Murmanszk. Átadták az Egyesült Államok képviselőjének az Apollo program keretében felbocsájtott kísérleti kapszulát, amelyet szovjet halászok fogtak ki a Biscayai-öbölben.” Sok mindenről hallhattunk már az emberes űrprogramok elmúlt hatvan évében, például az óceánban elsüllyedt űrkabinról, és persze történtek kényszerleszállások a Gemini és a Szojuz-programokban is. Nade olyanról, hogy egy amerikai Apollo-űrhajót szovjetek, nopláne "halászok" leltek volna meg, nemigen értesültünk. Mi állhat a rejtélyes és kirívóan aluldokumentált hidegháborús történet hátterében? Ennek eredtünk a nyomába magával Schuminszky Nándorral a legutóbbi Sokolébresztőben.