A Tilos rádióban jelentkező Sokolébresztő című műsorunk legutóbbi adásaiban az űrcsillagászat és a naprendszerkutatás történetében mélyedtünk el. Két hete Werner Norbert barátom kávézott velem, aki amúgy az izgalmasabbnál izgalmasabb felfedezéseket (pl. legutóbb ezt) publikáló Forró Univerzum Lendület-kutatócsoport vezetője. Az adásban a röntgencsillagászat történetén merengtünk annak apropóján, hogy húsz éve indult útjára minden idők legnagyobb felbontású röntgencsillagászati műholdja, a "röntgen-Hubble", vagyis a NASA Chandra űrobszervatóriuma. A projekt útja az 1970-es évek terveitől a megvalósulásig korántsem volt triviális, mi pedig alaposan végigbeszéltük a buktatókat. Szó esett arról is, hogy miért is kell egyáltalán az űrbe mennünk, ha az égboltról akarunk "röntgenképeket" készíteni, és hogy miért sokkal trükkösebb röntgensugarakat fókuszálni, mint mondjuk infravörös vagy rádióhullámokat.

Meglátogattuk állandó fizikusunk, VIncze Miklós munkahelyét, a Kármán Labort, ahol számtalan érdekes kísérlet elvégzésére nyílt lehetőségünk. Az első epizódban egy jó hosszú akváriumban követhetjük végig egy szimulált hidegfront előretörését.

Most hétvégén fél évszázada érkeztek először embertársaink egy idegen égitest felszínére. A Hold már sohasem lesz olyan, mint azelőtt, mikor elvágyódó költők énekelték meg fényét. A Hold világgá tágult: hegyekkel, völgyekkel, sziklákkal. A "hideg érem az égen" egy kézzel fogható hellyé vált, ráadásul mindannyiunk szeme előtt, élő adásban.

A Sokolébresztő múlt kedd reggeli adásában a Tilos rádión (jó sok betelefonálóval) elkalandoztunk az űrszemetelés és következményei vidékére, megbeszéltük, hogyan és hogyan nem kell földsúroló kisbolygót, vagy épp Kuiper-objektumot felfedezni, és megemlékeztünk az Apollo-10 ötven év után újra megtalált holdkompjáról, a Naprendszerben kóborló Snoopyról.

Megrendíthetetlen alapállásom, hogy mi emberek természetünktől fogva jóakaratúak és jóhiszeműek vagyunk. Sajnos azonban befolyásolhatóak is, vagyis lusták és bátortalanok ahhoz, hogy önálló véleményt alakítsunk ki fontos kérdésekről. Ehelyett készen, kényelmesen átveszünk politikai vagy üzleti érdekek szerint összeválogatott véleménycsomagokat, melyekben nagyon gyakran olyan elemek vannak akciósan egybepakolva, melyeknek az égadta világon nincsen semmi közük egymáshoz vagy bármilyen koherens világképhez.

A mai Sokolébresztőben Pál András kváziállandó csillagász szakértő barátunkkal beszéltük ki Elon Musk gigantikus műholdas internetszóró projektjét a StarLinket, illetve, hogy mennyire örülnek majd a csillagászok az alacsony Föld körüli pályán nyüzsgő laza 12000 db mozgó pöttynek. No és persze azt is megbeszéltük, hogy mi újság a Csillagászati Intézet háta táján, pl. a Kuiper-objektumokkal vagy épp a gammafelvillanás-kutató kisműholdakkal kapcsolatban.

A Sokolébresztő legújabb adásában a Bay Zoltán-féle magyar holdradar-kísérletről beszéltem, vagyis arról, hogy egy maroknyi lelkes fizikus, mérnök és technikus a minden szempontból romokban heverő 1946-os Magyarországról hogyan nyitotta meg gyakorlatilag világelsőként az űrbeli fizikai kísérletek korszakát.

Néha a legnagyobb elméink, legelismertebb tudósaink és gondolkodóink is tesznek olyan előrejelzéseket, amik később hibásnak bizonyulnak: listánkban olyan jóslatokat és megnyilatkozásokat gyűjtöttünk össze, amiket később maga a tudomány cáfolt meg.

Ötvennyolc éve (és három hete) indult történelmi útjára az Emberiség első űrhajósa, Jurij Alekszejevics Gagarin. A szovjet közönségtájékoztatás sajátosságai miatt nem meglepő, hogy már a repülés napjaiban szárnyra kaptak a hírek: nem is Gagarin útja volt az első, egy másik szovjet űrhajós napokkal/hetekkel korábban már megjárta az űrt, de nagyon rossz állapotban (egyes verziók szerint holtan) tért vissza. Az összeesküvés-elméletek és legendák makacsan tartják magukat mindmáig, dacára, hogy a moszkvai titkos irattárak nagy része (de nem mind!) már megnyílt és kutatható. Hallgasd vissza nálunk a műsort!

Hol vannak az idegen civilizációk, és vajon hogyan tudnánk velük kommunikálni? A Kapcsolatfelvétel Napján tartott Űrszekerek közösségtalálkozón a Parallaxis csapata a távoli világokra utaló nyomokról, az eddigi észleléseinkről, és persze az elkeserítő valószínűségekről értekezett. A beszélgetéshez Miklós és Csaba mellett Szórádi Erika és Holl Nándor is csatlakozott. Aktuális podcastünkben ezt a diskurzust hallgathatjátok meg.

A keddi Sokolébresztőben Werner Norbert asztrofizikus barátommal ismét megittunk egy kávét, s közben elcseverésztünk a múlt hét nagy csillagászati-űrkutatási híreiről. Terítékre került az ével óta várva-várt bejelentés az Event Horizon Telescope első kompozit-képéről, melyen az Emberiség először pillanthatott meg közvetlenül egy fekete lyukat. Megemlékeztünk továbbá a csúnyán becsapódott, de bizonyos értelemben mégis nagyon sikeres beresheet izraeli holdszondáról, végül pedig áradoztunk egy sort az Elon Musk által vezetett SpaceX múlt heti óriásrakéta-startjáról. Hallgasd vissza nálunk!

Elkészült az első valódi fotó egy fekete lyukról, amelyet egy távoli galaxisban lokalizáltak a csillagászok. A részleteket az Astrophysical Journal Lettersben publikálták. A tudósok által "szörnynek" titulált képződmény hozzávetőleg negyvenmilliárd kilométer átmérőjű, teljes kiterjedésében pedig a Föld méretének hárommilliószorosa. Távolsága tőlünk még ennél is felfoghatatlanabb: ötszáztrillió kilométer. A képét egy a világ nyolc teleszkópjából összeállított hálózattal sikerült befogni.