Léteztek-léteznek Naprendszerünk kutatásának fontos sorsfordító eseményei, olyanok, amelyek aztán évtizedekre meghatározzák, hogy milyen kutatási témák kerülnek előtérbe, mely célégitestek válnak az űrszondás küldetések szupersztárjaivá és melyek lesznek azok, amelyeknek "felé se néznek". Azt hiszem, mindenképpen ilyen fordulópont volt 1996-ban az ALH84001 jelű, Marsról származó bazaltmeteoritban talált lehetséges baktérium-fosszíliák felfedezése, amit nem más jelentett be, mint Bill Clinton, az USA akkori elnöke. Onnantól kezdve szinte nem múlt el olyan indítási ablak (ezek kétévente nyílnak), hogy ne indultak volna űrszondák a vörös bolygó felé. A múlt heti, túlzás nélkül szenzációsnak nevezhető bejelentés, az akár közvetett életjelekként is interpretálható foszfin-molekulák kimutatása a Vénusz felsőlégkörében is egy ilyen mérföldkő lehet, s úgy tűnik, végre visszahelyezi a kutatások reflektorfényébe méltatlanul elhanyagolt testvérbolygónkat is.

Werner Norbi asztrofizikus barátommal a Tilos Rádióban kéthetente jelentkező űrműsorunk legutóbbi adásában megbeszéltük, hogy pontosan hogyan is fedezték fel a foszfinra utaló jeleket, s hogy miért várt a hiperóvatos brit-amerikai kutatócsoport három évet a jelek első detektálásától a mostani tudományos közlemény megjelentetéséig. Azt sem kerülhettük meg, hogy megemlékezzünk a Kozmosz-sorozat kapcsán már többször is emlegetett Carl Sagan alapvető hozzájárulásáról, aki szemtelenül fiatal kutatóként már a hatvanas években, a legelső Vénusz-szondák repülésével egyidőben azzal borzolta a kedélyeket, hogy híres-hírhedt cikkében felvetette a vénuszi élet lehetőségét. Pontosabban azt, hogy a pokoli, 400°C-nál is melegebb felszín fölött 50-60 kilométerrel, a bolygó sűrű széndioxidlégkörének felsőbb tartományaiban akár életre alkalmas környezet is lehet. Sagan még éppen megérte 1996-ban a vitatott marsi életnyomok nagy bejelentését, de sajnos abban a tudatban kellett meghalnia, hogy a Vénusszal kapcsolatos elmélete csupán egyike lett a tudomány rengeteg, utólag megmosolyogtatónak tűnő mellékvágányainak, s egy jelentéktelen lábjegyzet lesz csupán a bolygókutatás történetében. Nos, akár van élet a Vénusz felsőlégkörében, akár nincs, egy biztos: ma újra mindenki a sagani vízióról beszél, s arról, hogy hogyan lehetne minél hamarabb űrszondákat küldeni oda. Felderíteni, hogy milyen folyamat termeli ezt a fokhagymaszagú vegyületet, amely Földünkön kizárólag oxigénszegény környezetben élő baktériumok anyagcseretermékeként bukkan fel a természetben.

emTV.hu // fotó: NASA