A legfrissebb Sokolébresztőben folytattam azt a sporadikusan jelentkező sorozatot, amelyben a hatvan évvel ezelőtti történelemmel párhuzamosan haladva sorra vesszük az akkori aktuális űreseményeket. 1962. májusának végére már elmondhatta az Emberiség, hogy hat küldöttje járta meg a világűrt, két szovjet és négy amerikai. Ezek a számok azonban önmagukban sokkal kevésbé tükrözik az akkori valós űrverseny-erőviszonyokat, mint mondjuk az űrrepülések időtartam-adatai. A szovjet Gagarin és Tyitov rendre másfél illetve huszonöt órát töltött Föld körüli pályán, míg az amerikai Shepard, Grissom, Glenn és Carpenter összesen gyűjtöttek kilenc és fél órányi repülési időt, ráadásul közülük csak az utóbbi kettő állt valóban műholdpályára bolygónk körül. Az sem egy mellékes körülmény, hogy az addigi négy Mercury-repülés közül kettő során enyhén szólva sem sikerült tökéletesen a visszatérés. Arról sorozatunkban már megemlékeztünk, hogy Grissom űrkabinja konkrétan az óceánba veszett a kiemeléskor. Ám Malcolm Scott Carpenter vízreszállása még ennél is drámaibbra sikeredett hat évtizeddel ezelőtt, olyannyira, hogy vízbe csobbanását követően nagyjából másfél órán át azt sem tudta a világ, hogy az asztronauta túlélte-e egyáltalán a leszállást. Ez az érdekességekben bővelkedő egyszemélyes űrutazás volt a 133. Sokolébresztő témája.