Amint arról már alaposan beszámoltunk a start után nem sokkal, a Sokolébresztő "állandó szakértői" által megalkotott és üzemeltetett GRBAlpha űrcsillagászati miniműhold márciusban sikeresen pályára állt és nyomban el is kezdte küldeni a Földre az adatokat. Hihetetlen, de igaz, hogy azóta immár eltelt fél év, a 10 cm x 10 cm x 11 cm méretű cubesat viszont szerencsére azóta is csodálatosan működik. Olyannyira, hogy az elmúlt hónapban három gammafelvillanást is észleltek vele, melyek közül a másodikról még azt is lehet tudni, hogy nagyjából tízmilliárd évvel ezelőtt történt, de fénye csak mostanra ért ide. (Összehasonlításul: a Föld mintegy 4,6 milliárd éves, maga az Univerzum pedig 13,8 milliárd éve keletkezett mai tudásunk szerint.) Hátborzongató belegondolni, hogy innen nézve ennyi ideje volt úton az a néhány foton, ami eltalálta a kicsiny űreszköz detektorát. De mik is ezek a gammafelvillanások és hogyan jönnek létre?

A legújabb Sokolébresztőben Michael Delp professzorral beszélgethettem, aki néhány évvel ezelőtt alaposan felforgatta az űrorvostudományt. Nevezetes, mondhatni hírhedt 2016-os cikkében ő és kollégái nem kevesebbet állítottak, mint hogy a Holdhoz repült Apollo-űrhajósok között kiugróan magas a később szív- és érrendszeri megbetegedésekben elhunytak aránya. Ám összesen mindössze huszonnégy asztronauta jutott el égi kísérőnk környezetébe az 1968 és 1972 közötti expedíciókon. Rajtuk kívül az a több mint félezer ember, aki a világűrben járt ezidáig, mind az "alacsony" Föld körüli pályán, bolygónk mágneses terének viszonylagos védelmében tartózkodtak küldetéseik során. Így ez a maroknyi amerikai férfi (közülük ma már csak tízen élnek) alkotja az egyetlen mintát, amelyen a rövid mély-űrbeli kiruccanások hosszútávú egészségügyi következményei tanulmányozhatók. Ilyen kicsiny elemszámból pedig, enyhén szólva, nem túl egyszerű hiteles általános következtetéseket levonni. Az űrhajósok ráadásul, akiket a hatvanas évek hőskorában válogattak ki, orvosi szempontból nyilvánvalóan távolról sem tekinthetők átlagosnak. Mégis miféle kontrollcsoporttal vethetők tehát össze?

Ismét megrendezik a Kárpát-medencei Középiskolai Csillagászati és Asztrofizikai Versenyt, új nevén az Athletica Galacticát. Az október 5-én induló versenyre azokat a középiskolás diákokat várják, akik a fizika és matematika terén kiemelkedő képességekkel rendelkeznek és érdeklődnek a csillagászat és az űrkutatás iránt.

Russell L. „Rusty” Schweickartot, évadnyitó podcastunk különleges vendégét 1969-ben azzal bízta meg a NASA, hogy repülje be az Apollo-program ikonikus űrhajótípusát, a holdkompot. Ráadásul Schweickartnak a Spider (pók) névre keresztelt űreszköz fedélzetéről a nyílt világűrbe kilépve végre kellett hajtania a „hátizsákos”, vagyis önálló életfenntartó rendszerrel ellátott holdi szkafander első tesztelését is. Az űrsétát követően aztán a két űrhajó szétvált, s a Spider önálló manőverezésbe kezdett: ezzel ő és társa James McDivitt parancsnok lettek az első emberek, akik olyan járművel közlekedtek szabadon az űrben, amely nem volt képes visszatérni a Földre, hiszen csakis a vákuumban való használatra tervezték. Nyugodtan kijelenthető tehát, hogy az Apollo-9 minden idők egyik legambiciózusabb és legkockázatosabb tesztrepülése volt, amelyen a hajók rengeteg kritikus fontosságú rendszerét először próbálták ki. S ha nem sikerült volna mindez tökéletesen, Neil Armstrong nem tehette volna meg „kis lépését” mindössze négy hónappal később a Holdon. De szerencsére minden klappolt, a többi pedig már történelem.

Nemrégiben a New York-i Brightonban található Lézerenergetikai laboratóriumban (Laboratory for Laser Energetics) szétlőttek egy vízcseppet a világ egyik legerősebb lézerével, ami olyan lökéshullámot hozott létre, amely a víz nyomását több millió atmoszférára, hőmérsékletét pedig több ezer fokra emelte. A másodperc töredéke alatt a cseppet átvilágító röntgensugarak nyújtottak először az emberiség számára bepillantást arra, hogyan is viselkedik a víz ilyen szélsőséges körülmények között – írja egy korábbi cikkében a Quanta magazin.

A húsz évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11-én New Yorkban, Washingtonban és Pennsylvaniában végrehajtott véres terrortámadásokra a National Geographic a 9/11: Egy nap Amerikában című rendkívüli dokumentumfilm-sorozattal emlékezik.

Tim Russ, aki a Star Trek: Voyager című sci-fi sorozatban alakította a vulkáni Tuvok parancsnok-helyettest, legújabb küldetésén a NASA számára segít aszteroidákat detektálni. Russ és öt másik civil csillagász hozzájárult a Patroclus, egy, a Jupiter körül keringő aszteroida észleléséhez – írja a USA Today.

Élhető exobolygók egy új osztályát azonosították csillagászok, felfedezésük azt jelentheti, hogy a Föld biológiai folyamataihoz hasonló élet megtalálása a Naprendszeren kívül lehetséges a következő két-három évben – közölte a Cambridge-i Egyetem.

Azzal, hogy a humanoid Atlas robotokat arra képzik ki, hogyan manőverezzen át összetett pályákon, a Boston Dynamics mérnökei új, az emberi viselkedés által inspirált mozgásokat fejlesztenek ki, és a humanoid robotot a határaiig feszítik – írja blogbejegzésében a Boston Dynamics.

Ötemeletes falfestménnyel tiszteleg Karikó Katalin kutatóbiológus, biokémikus előtt a Brain Bar jövőfesztivál; a budapesti Krisztina körúton készülő alkotás a szeptember 9-10-i rendezvény előestéjére készül el. A koronavírus elleni védőoltás kifejlesztésében meghatározó szerepet játszó Karikó Katalin arcképe mellé A jövőt magyarok írják jelmondat kerül majd az óriási tűzfalfestményen – közölte a Brain Bar hétfőn az MTI-vel.

A múlt héten, augusztus 17-én Francia Guyanából Föld körüli pályára állt az Európai Űrügynökség RADCUBE nevű részint technológiai demonstrációs, részint tudományos célú kisműholdja, melyet teljes joggal tekinthetünk magyar űreszköznek. A háromegységnyi cubesatot ugyanis a budapesti C3S Kft. űripari cég készítette, legfontosabb tudományos műszere, a RadMag pedig a kozmikus sugárzásmérés, valamint az ionoszféra és magnetoszféra fizikájának kutatása terén nemzetközi szintű nagypályás játékosnak számító Energiatudományi Kutatóközpont (EK) ötéves fejlesztőmunkájának eredménye. Utóbbinak alighanem a legavatottabb ismerője Dr. Hirn Attila fizikus, az EK Űrdozimetriai Kutatócsoportjának vezetője (és a REMRED űripari vállalat ügyvezetője). Vele beszélgettem egy jót a RADCUBE-ról és társairól, no meg arról, hogy miért kellett Magyarországnak űrstratégia. 

Egy kisebb meteorid hullott szét a horvátországi Fiume (Rijeka) felett – adta hírül a horvát meteorfigyelő hálózat (HMM) szerdán. Az eset még augusztus 14-re virradóra történt, de a HMM csak most számolt be róla.

Már működik Magyarország és Kelet-Európa első Integrált Geodinamikai Állomása. A Badacsonytördemicen található mérőállomás jelentős szerepet játszhat a földrengéseket megelőző földtani folyamatok azonosításában és a globális szén-dioxid-körforgás jobb megértésében.