Ron Howard 1995-ös mozija az űrrepüléses filmek aranyszabványa, zsinórmértéke, alfája és omegája. Tíz űrhajósból és űrfanatikusból tíz biztosan ezt ajánlja. Az a mániákus pontosság és odaadás, amivel az alkotók megközelítették az Apollo-program témáját mindmáig egyedülálló, pedig szerencsére nem szűkölködünk jó kis űrhajózástörténeti ihletésű filmekben mostanság (szemezgettünk is belőlük egy korábbi adásunkban). Az Apollo 13 minden képkockája kiállja az idő próbáját, már csak azért is, mert ennél tényleg csak úgy lehetett volna realisztikusabb a feldolgozás, ha Tom Hankst, Bill Paxtont és Kevin Bacont konkrétan felküldik az űrbe egy stábbal. 

A szivarformájú sziklás kőzettöredék 2017-ben haladt át nagy sebességgel a Naprendszeren. A kutatók Oumuamuának, hawaii nyelven "elsőként érkező távoli üzenetnek" nevezték el az égitestet. Jellegzetességeinek egyike, hogy nem rendelkezik por- és gázburokkal, melyet az üstökösök bocsátanak ki felmelegedés közben. A szakértők szerint az objektumot a vízgőz és más gázok elvesztése gyorsította fel, ami megfigyelhető az üstökösöknél, de az aszteroidáknál nem. A tudósok ezért arra jutottak, hogy az Oumuamua "álruhába bújt üstökös" – olvasható a The Guardian online kiadásában.

Megvan az a történet, amiben egy ikerpár egyik tagja a Földön marad, a másik meg elindul egy űrutazásra, majd miután 28 160 km/h sebességgel megtett 231 millió kilométernyi utat újra találkoznak? Nem, ez kivételesen nem egy tanmese a speciális relativitáselméletről, hanem egy igaz történet négy-öt évvel ezelőttről. A Tilos Rádióban jelentkező Sokolébresztő műsorunk legfrissebb adásában erről a páratlan űrkísérletről és a hosszú távú űrrepülés égészségügyi hatásairól folyt a szó Scott Kelly magyarul is megjelent zseniális könyve kapcsán.

Az úgynevezett vörös erdő, mely a csernobili katasztrófa nyomán vállt súlyosan sugárfertőzötté. Nevét is innen kapta: az egykori zöld fenyőerdő a radioaktiv sugárzás miatt vörösesbarna árnyalatot vett fel. Ez az atomerőmű körüli harminc kilométeres zóna legszennyezettebb része. Egyes számítások szerint a vörös erdő olyan mértékű radioaktitást nyelt el, hogy a radioaktív füstöt a szél elhordhatja, akár más országokba is. A hatóságok közlése szerint a helyzet nem jó, de nem is tragikus.

A Parallaxis podcast és a Sokolébresztő közös kerekasztal-különkiadásában a Sokol "szinte állandó" szakértőjével, Werner Norbert asztrofizikus cimboránkkal beszélgettünk arról, hogy a mesterséges intelligencia és a humanoid robotok hogyan válnak napról napra egyre nélkülözhetetlenebb elemeivé az űrkutatásnak. 

Tudomásunk szerint Denis Villeneuve 2016-os filmje, az Érkezés (Arrival) az egyetlen olyan hollywoodi sci-fi mozi, amely úgy közelíti meg a földönkívüli civilizációkkal történő első kapcsolatfelvétel örökzöld témáját, hogy a "sci"-t, vagyis a kockafaktort nem ilyen-olyan fizikus, matematikus, vagy programozó karakterek hozzák be a cselekménybe, hanem egy nyelvész. Vadonatúj podcastünkben jól kibeszéltük ezt a furcsa filmet és tudományos vonatkozásait.

Az Arizonai Egyetem hold- és bolygókutató laboratóriumában dolgozó Jessica Barnes és kollégái két marsi meteoritot, a Northwest Africa 7034 jelzésű kőzetet, becenevén a Fekete Szépséget, valamint az ALH 84001-et (Allan Hills) vetették alá vegyi analízisnek, hogy feltárják a planéta múltját, beleértve kialakulásának folyamatát és vízkészletének forrását.

Az óceánok melegedésével a tengeri állatok a sarkvidékek felé vonulnak. Egy több mint száz évet átölelő, nagyjából háromszáz állatot követő globális elemzés szerint az emlősök, planktonok, halak, növények és tengeri madarak eloszlása a klíma melegedésével változik.

Nem egy időben zajlott le a szárazföldön és az óceánban a földtörténet legsúlyosabb tömeges kihalása 252 millió évvel ezelőtt, a perm időszak alkonyán – állapították meg kutatók a Dél-afrikai Köztársaságból és Ausztráliából származó ősmaradványok korának felülvizsgálata nyomán.

Ebben a random műsorfolyamban igyekszünk bemutatni mi van a tudományos és tudománnyal kapcsolatos hírek mögött, és sajnos most az apropó a mindennapjainkat beárnyékoló koronavírus-járvány, amelynek a tudományos életre gyakorolt hatásait vitatja meg a különkiadásban a Parallaxis hármasa.

Hétfőn ismét jelentkezett a Tilos Rádión futó műsorunk a Sokolébresztő, ezúttal – az ismert okok miatt – egy házi készítésű konzervadás formájában, melybe online távkapcsolat révén csatlakozott be Pozsonyból asztrofizikus szakértő barátom Werner Norbert. A különleges alkalomhoz illően kellőképpen őrült témát választottunk: az élet kezdeteit és lehetséges szétterjedését a Naprendszerben. Arra kerestük a választ, hogy évmilliárdokkal ezelőtt megtörténhetett-e, hogy más bolygókon is kialakult az élet, s ha igen, elképzelhető-e, hogy természetes folyamatokkal (azaz nem űrhajókkal) átjuthatott egyik égitestről a másikra. Megtermékenyíthette-e az ős-Föld a Marsot vagy a Holdat élettel? Vagy akár az is lehet, hogy éppen a földi élet a "jövevény" és végső soron marsi eredetűek vagyunk?

A klímaváltozás óriási hatással van világunk időjárására is: bolygónk folyamatos melegedése olyan elképesztően sajátos jelenségekkel társul, mint a tűzördög, a szárazvihar vagy a mutáns ciklonok. Talán ezek a nevek most még idegennek hatnak, de idővel kénytelen-kelletlen meg kell ismerkednünk velük. A Viasat Nature csatorna Mutáns időjárás dokumentumsorozata mától péntekenként este hét órakor mutatja be azon meghökkentő és veszélyes időjárásbeli eseményeket, amelyekre korábban még nem volt példa.

Sok évtizeddel ezelőtt a fiatal Carl Sagan különös, egy kamasz fiútól merőben szokatlan dolgokról álmodozott a szobájában: a szerinte hamarosan elérkező űrkorszakról és kalandos csillagközi utazásokról. Majd felnőve a híres csillagász legendás tévéműsort készített a témáról Kozmosz: Személyes utazás címmel. Most, negyven évvel az eredeti sorozat bemutatója után, a tudományos kaland tovább folytatódik a Kozmosz: Lehetséges világok című harmadik szériában, és a Parallaxis különleges webcast kiadásában! Válts jegyet a Képzelet Űrhajójára, játssz velünk, és legyél részese a sorozatról szóló exkluzív beszélgetésnek!